Service Agreements Contracted by Remote Sales in the Financial Sector (in Hungarian)

Author: István Gárdos

download

Napi Gazdaság, July/2005

A távértékesítés keretében kötött pénzügyi ágazati szolgáltatási szerződésekről

A Gárdos, Füredi, Mosonyi, Tomori Ügyvédi Iroda munkatársai a 2005. július 1. napjával hatályba lépő, a távértékesítés keretében kötött pénzügyi ágazati szolgáltatási szerződésekről szóló 2005. évi XXV. törvénnyel kapcsolatos kérdéseket vizsgálnak.

2005. július 1. napján hatályba lépett a távértékesítés keretében kötött pénzügyi ágazati szolgáltatási szerződésekről szóló 2005. évi XXV. törvény (a továbbiakban: Távértékesítési Törvény), mely a hazai szabályozást kívánja összhangba hozni az Európai Parlament és Tanács 2002/65/EK irányelvével (a továbbiakban: Irányelv), biztosítva az annak való teljes megfelelést. A belső piac keretében a fogyasztóknak érdekükben áll, hogy távértékesítés keretében megkülönböztetés nélkül hozzáférjenek az Európai Unión belül rendelkezésre álló pénzügyi szolgáltatások legszélesebb köréhez. Az Irányelv célja, hogy a jogi keretek, és egy magas szintű fogyasztóvédelem megteremtésével növelje a pénzügyi szolgáltatások távértékesítéssel történő forgalmazásának új módszereibe, így például az elektronikus kereskedelembe vetett fogyasztói bizalmat.

Irodánk gyakorlatában felmerült kérdésként, hogy a Távértékesítési Törvény hatálya kiterjed-e a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvényben (a továbbiakban: Hpt.) meghatározásra került, a pénzügyi szolgáltatások közvetítését végző ún. „B" típusú ügynök (a továbbiakban: Ügynök) tevékenységére. Az Ügynök a Hpt. alapján pénzügyi intézmény pénzügyi szolgáltatási, illetőleg kiegészítő pénzügyi szolgáltatási tevékenységének elősegítése érdekében végzi tevékenységét, melynek során az ügyfél pénzét, illetve eszközét nem kezeli és a pénzügyi intézmény kockázatára önállóan kötelezettséget nem vállal.

A fenti kérdés a Távértékesítési Törvény alapján nem válaszolható meg, ennek legfőbb oka, hogy a jogalkotó több esetben hiányosan emelte át az alapul szolgáló Irányelv rendelkezéseit. Az Irányelv ugyanis kifejezett iránymutatást tartalmaz arra vonatkozóan, hogy rendelkezéseit alkalmazni kell abban az esetben is, ha a pénzügyi szolgáltatások értékesítési fázisainak bármelyikébe közvetítő kapcsolódik, függetlenül annak jogállásától. A Távértékesítési Törvény ugyanebben a kérdésben nem nyilatkozik. A fentiekre tekintettel véleményünk szerint a Távértékesítési Törvény alkalmazandó az Ügynök tevékenységére, de attól függően, hogy a szerződéskötés folyamata milyen módon zajlik le.

Az Ügynök közvetítői tevékenységének (az ügyféllel történő kapcsolatfelvétel) eredményeként a pénzügyi szolgáltatásra irányuló szerződések megkötése alapvetően kétféle módon történhet. Az első esetben az ügyfél - amennyiben a pénzügyi szolgáltatás igénybevétele mellett dönt - a pénzügyi intézmény ügyfélforgalom számára nyitva álló helyiségében személyesen megjelenik és aláírja a szerződést, míg a második esetben a szerződéskötés folyamata végig távközlési eszközök (levelezés/ telefax) igénybevételével bonyolódik, az ügyfél nem kerül személyesen kapcsolatba a szolgáltatást nyújtó féllel. Kérdés, hogy mindkét esetben megvalósul-e az a „távmozzanat", mely ahhoz szükséges, hogy a Távértékesítési Törvény hatálya kiterjedjen a szerződésekre.

A válaszadáshoz ismételten az alapul szolgáló Irányelvhez kell nyúlnunk. Az Irányelv értelmező rendelkezései között, a távollevők között kötött szerződés meghatározásakor kifejezetten úgy rendelkezik, hogy az Irányelv csak akkor alkalmazható a szerződésre, ha a szerződéskötés is a felek távollétében történik meg. Ezt alátámasztja a Távértékesítési Törvényhez fűzött indokolás is, mely szerint a törvény hatálya nem terjed ki azon esetekre, amelyeknél a szerződéskötés folyamata során, annak bármely szakaszában a felek egyidejű jelenlétében történik nyilatkozattétel, tájékoztatás vagy egyéb, a szerződés megkötésére irányuló magatartás, vagyis a felek „face to face" kapcsolatba kerülnek egymással.

A kifejtettekre tekintettel véleményünk szerint a Távértékesítési Törvény rendelkezései az Ügynök által végzett tevékenységnek csak arra a változatára terjednek ki, melynél a szerződéskötés teljes folyamata távközlési eszközök segítségével bonyolódik, és az ügyfél nem kerül személyes kapcsolatba a szolgáltatóval még a szerződéskötés pillanatában sem.

Budapest, 2005. július