Offending the Principle of Proper Exercise of Law (in Hungarian)

Author: Erika Tomori - Edina Zrónik

download

Napi Gazdaság, October/2005

A rendeltetésszerű joggyakorlás elvének sérelme

A Gárdos, Füredi, Mosonyi, Tomori Ügyvédi Iroda munkatársai egy konkrét ügyben hozott, azonban iránymutató Legfelsőbb Bírósági döntés kapcsán az adómentes kifizetések alkalmazása körében a rendeltetésszerű joggyakorlás elvének sérelmét és annak jogkövetkezményeit mutatják be.

A Legfelsőbb Bíróság abban az elvi jelentőségű kérdésben foglalt állást, hogy a rendeltetésszerű joggyakorlás elvének sérelmét jelenti-e olyan szerződés vagy más jogügylet megkötése, amely - bár formálisan nem ütközik egyetlen jogszabályi rendelkezésbe sem, tartalmilag azonban - nincs összhangban a jogalkotó szándékával, azaz a jogszabály céljával.

A kérdés annak vizsgálata kapcsán merült fel, hogy hogyan kell minősíteni a munkáltatók által az önsegélyező pénztárakon keresztül a munkavállalóknak jutatott hozzájárulást: magánszemély munkaviszonyból származó nem rendszeres jövedelmének, ami adó- és járulékfizetési kötelezettséget keletkeztet, avagy az önsegélyező pénztár által nyújtott adómentes szolgáltatásnak.

A konkrét ügyben a Legfelsőbb Bíróság a pénztár közbeiktatásával magánszemélynek nyújtott szolgáltatásokat munkaviszonyból származó, nem rendszeres jövedelemnek minősítette, és a munkáltatót adóbírság, késedelemi pótlék, valamint mulasztási bírság megfizetésére kötelezte.

Az indokolás szerint a közterhekhez való hozzájárulás alkotmányos kötelezettség. E kötelezettségnek a magányszemélyeknek is meg kell felelniük, ezért a magánszemély minden jövedelme főszabály szerint adóköteles. Ettől eltérő szabályt - a jelen esetben adókedvezményt - csak törvény állapíthat meg. Az eltérést engedő szabály is csak annyiban alkalmazható, illetőleg érvényesíthető azonban, amennyiben az annak alapjául szolgáló szerződés, jogügylet tartalma teljes mértékben összhangban van az eltérést engedő szabály céljával.

A személyi jövedelemadóról szóló törvény melléklete taxatíve meghatározza az adómentes jövedelmeket, és mellettük megfogalmazza azokat a célokat is, amelyek érdekében az adómentességet a jogalkotó megalapította. Ebben a jogalkotó preferált célként jelöli meg a károk megtérülését, a kockázatviselést, az önsegélyezést. Ezért a pénztárak által teljesített kifizetések közül csak azok élvezhetnek adómentességet, amelyek tartalmilag is eleget tesznek ennek a követelménynek.

Az eseti döntésben vizsgált pénztári szolgáltatások a Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint nem feleltek meg e jogalkotói célnak, figyelemmel arra, hogy azokat lakásfenntartási támogatás címén a pénztártagok röviddel azt követően vették igénybe, hogy a munkáltató a tagdíj-hozzájárulás összegét a pénztárnak átutalta. A pénztártagok tehát olyan szolgáltatásban részesültek, amelyben mindegyikük kizárólag a saját maga által igénybe veendő egyetlen szolgáltatást finanszírozta, azaz nem alkottak kockázatközösséget. A „kockázatviselési elem" hiányában viszont - a Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint - a pénztártagok részére folyósított ellátás nem tekinthető a törvény által előírt ellátásnak. Tekintettel arra, hogy az ügyletben részvevő felek célja kizárólag az volt, hogy a munkáltató a munkavállalói részére - a pénztár közbeiktatásával - adó- és járulékterhek megfizetése nélkül jutasson jövedelmet, az ügyletek nem az adókedvezmény célját valósították meg.

Az adózás rendjéről szóló törvény kifejezetten rögzíti, hogy az adójogviszonyokban a jogokat rendeltetésszerűen kell gyakorolni. Az adótörvények alkalmazásában nem minősül rendeltetésszerű joggyakorlásnak az olyan szerződés vagy más jogügylet, amelynek célja az adótörvényben foglalt rendelkezések megkerülése. Ezért ha a felek az adókedvezményt a szokásos piaci értékektől, áraktól való eltérésekkel színlelt jogügyletekkel kívánják érvényesíteni, akkor azokat az adóhatóság az adókötelezettség megállapítása során jogosult „átminősíteni". Ezért a Legfelsőbb Bíróság arra a megállapításra jutott, hogy az adóhatóság helyesen minősítette a pénztár közbeiktatásával magánszemély részére nyújtott szolgáltatásokat munkaviszonyból származó, nem rendszeres jövedelemnek.

Budapest, 2005. október