Remarks about the Financial Conciliatory Body

Author: Péter Gárdos - András Rácz

NÉHÁNY GONDOLAT A PÉNZÜGYI BÉKÉLTETŐ TESTÜLETRŐL

1.Bevezetés

A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletéről szóló 2010. évi CLVIII. törvény ("PSZÁF tv.") a pénzügyi fogyasztói jogviták bíróságon kívüli rendezése céljából hozta létre a Pénzügyi Békéltető Testületet ("PBT"). A PBT eljárását a fogyasztók 2011. július 1-je óta kezdeményezhetik, és az eltelt idő alatt már több mint kilencszáz ügyben született döntés. Ebben a cikkben röviden ismertetjük a PBT közösségi jogi hátterét és magát az eljárást, és megvizsgáljuk a PBT hatáskörét, határozatának kötőerejét, valamint hogy hogyan kapcsolódik a PBT eljárása a rendes bíróságok eljárásához.

2.A nemzetközi és hazai előzmények

2.1Közösségi jogi háttér

A békéltető testületek tipikusan fogyasztóvédelmi indíttatásból jöttek létre az Európai Bizottság 98/257/EK ajánlásának megfelelően. Ez az ajánlás ösztönözte ugyanis arra a tagállamokat, hogy hozzanak létre olyan szerveket, amelyek végső, de a bírósághoz képest alternatív vitarendezési fórumként szolgálhatnak a fogyasztók igényérvényesítésének megkönnyítésére. A gyakorlati tapasztalatok szerint ugyanis a fogyasztók és a vállalkozások közötti jogviták értéke aránytalanul kicsi ahhoz képest, amennyibe egyébként a rendes bírói út igénybevétele kerül. A bírósági eljárás költségei és a jogvita jogerős eldöntéséhez szükséges jelentős idő az oka elsősorban annak, hogy a fogyasztók jelentős része akkor sem fordul bírósághoz, ha az egyébként jogosnak tűnő panaszát a pénzügyi szolgáltató nem megfelelően intézte el. Szükség van tehát az ajánlás szerint egy gyors és olcsó fórumra, amely ezeket a vitákat eldönti. Az ajánlás alapján természetesen az alternatív fórumok eljárásának meg kell felelniük a tisztességes eljárások olyan minimumkövetelményeinek, mint a pártatlanság, a kontradiktórius jelleg, a transzparencia stb. A transzparencia követelménye alatt azt érti az ajánlás, hogy az érintettek már előre lássák a legfontosabb kérdéseket: így mindenekelőtt a testület pontos hatáskörét, de ugyanígy az eljárási költségek nagyságrendjét és az annak viselésére vonatkozó szabályokat, a testület döntése alapjául szolgáló szabályokat stb.

A hivatkozott ajánlás megszületése óta eltelt közel másfél évtizedben irányelvi szinten is megjelentek az alternatív vitarendezési fórumok. Némelyik irányelv ugyan még csak ösztönzi a tagállamokat ilyenek létrehozatalára (pl. MiFID 53. cikk), viszont vannak már olyanok is, ahol ez kötelezően elő van írva. Ilyen például a fogyasztói hitelmegállapodásokról szóló 2008/48/EK irányelv 24. cikke, amely szerint a tagállamok kötelesek biztosítani "a hitelmegállapodásokkal kapcsolatos fogyasztói jogviták peren kívüli rendezésére vonatkozó megfelelő és hatékony eljárások létrehozatalát." Az irányelvek az alternatív fórumok pontos hatáskörét és eljárási szabályait nem határozzák meg, ezek kidolgozása az irányelvek átültetése során a tagállamok feladata. A hatáskör kapcsán például a fogyasztói hitelmegállapodásokról szóló irányelv a fogyasztói jogvitákra (consumer disputes) utal. A tagállamokat e körben tehát széleskörű diszkréció illeti meg, a szabályozással szemben ezért az egyetlen követelmény csupán az, hogy a kialakított eljárás eleget tegyen az eljárási szabályokkal szemben megfogalmazott alkotmányos követelményeknek.

A Bizottság 2001-ben létrehozta a határon átnyúló pénzügyi szolgáltatásokkal kapcsolatban felmerülő fogyasztói jogviták rendezésére szolgáló pénzügyi békéltető testületek hálózatát, a FIN-Net-et. A FIN-Net magyar tagja a Budapesti Békéltető Testület és a PBT.

2.2Hazai előzmények

A PBT nem előzmény nélküli a magyar jogban. A megyei kereskedelmi és iparkamarák mellett működő békéltető testületek létrehozatalának pontosan ugyanaz volt az indoka, mint a PBT létrehozásának: a fogyasztói igényérvényesítés megkönnyítése gyors és olcsó peren kívüli eljárások révén. A fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvényben szabályozott, a kamarák mellett működő békéltető testületek eljárására vonatkozó szabályok gyakorlatilag megegyeznek a PBT-re vonatkozó szabályokkal. Ezek hatásköre is a fogyasztói jogvita elbírálására vonatkozott. Egy lényeges eltérés volt azonban a két fórum között: a békéltető testületek nem tudták kikényszeríteni a vállalkozások részvételét az eljárásokban olyan szankciók révén, mint amilyenek a PSZÁF tv. 103. §-ában a Felügyelet rendelkezésére állnak.

2.3Alternatív vitarendezési fórum

A PBT funkcióját tekintve alternatív vitarendezési fórum, hasonlóan például a választottbíróságokhoz. Tekintettel a hasonlóságra, az alábbiakban egyes kérdések kapcsán összevetjük a PSZÁF tv. és a választottbíráskodásról szóló 1994. évi LXXI. törvény ("Vbtv.") megoldását.

Abból, hogy a PBT alternatív vitarendezési fórum, az következne, hogy a PBT eljárásának kizárólag abban az esetben lehet helye, ha az eljárásnak mindkét fél alávetné magát. Ebben az esetben az alávetésből következne, hogy a PBT határozata mindkét félre kötelező lenne, azt követően sem a fogyasztó, sem a pénzügyi szolgáltató nem lenne jogosult bírósághoz fordulni.

A PBT-re vonatkozó szabályozás ugyanakkor ettől eltér: a PBT eljárásához ugyanis elegendő, ha a fogyasztó kéri a PBT eljárását, a pénzügyi szolgáltató alávetése az eljárás lefolytatásához nem szükséges. A pénzügyi szolgáltató alávetése csupán azt dönti el, hogy a PBT döntése kötelező lesz-e a pénzügyi szolgáltató vonatkozásában. Ebből az következne, hogy a PBT döntése a fogyasztóra kötelező, hiszen a fogyasztó választotta ezt a vitarendezési eljárást, és a pénzügyi szolgáltatóra nem, de – amint azt az alábbiakban kifejtjük – a szabályozás ennek pont az ellentéte: a döntés a pénzügyi szolgáltatóra kötelező annak alávetése esetén, de a fogyasztó bírósághoz forduláshoz való jogát a döntés soha nem korlátozza.

3.A PBT eljárása

3.1Hatáskör

A PSZÁF tv. 78. § (1) bekezdése szerint a PBT "hatáskörébe és illetékességébe tartozik a fogyasztó és a 4. §-ban meghatározott szervezet vagy személy között – a nyújtott szolgáltatással kapcsolatban – létrejött szerződés megkötésével és teljesítésével kapcsolatos vitás ügy (a továbbiakban: pénzügyi fogyasztói jogvita) bírósági eljáráson kívüli rendezése."

3.2Az eljárás dióhéjban

Az eljárás a fogyasztó kérelmére indul, amelynek során a PBT egyezséget kísérel meg létrehozni a felek között. Ha ez sikerül, akkor az egyezséget a PBT határozattal jóváhagyja, ha pedig nem sikerül, az eljárás folytatódik, amelynek végén a PBT háromféleképpen dönthet: megszüntetheti az eljárást, ajánlást tehet, vagy kötelezést tartalmazó határozatot hozhat. Az eljárás megszüntetésére akkor kerül sor, ha (i) a fogyasztó visszavonta a kérelmét, (ii) a felek közösen ezt kérik, (iii) az eljárás folytatása lehetetlen, vagy (iv) az eljárás folytatására bármely okból – így különösen a kérelem megalapozatlansága miatt – nincs szükség. Ajánlást akkor tesz a PBT, ha a fogyasztó kérelme megalapozott, viszont a pénzügyi szolgáltató úgy nyilatkozik, hogy a PBT döntését nem ismeri el kötelezésként. Ha pedig a szolgáltató – akár általános alávetési nyilatkozat, akár a konkrét ügyben tett egyedi alávetési nyilatkozat révén – a PBT döntését magára nézve kötelezőnek ismerte el, és a fogyasztó kérelme megalapozott, a PBT kötelezést tartalmazó határozatot hoz.

3.3Jogorvoslat

A PBT döntése ellen rendes jogorvoslatnak nincs helye. A határozattal szembeni rendkívüli jogorvoslatok részben eltérnek a szerint, hogy a PBT határozatot vagy ajánlást hozott-e. A kötelezést tartalmazó határozat, illetve ajánlás ellen fellebbezésnek nincs helye, annak hatályon kívül helyezése kérhető a Fővárosi Törvényszéktől, ha (a) a tanács összetétele vagy eljárása nem felelt meg e törvény rendelkezéseinek, (b) a Pénzügyi Békéltető Testületnek nem volt hatásköre az eljárásra, vagy (c) a kérelem meghallgatás nélküli elutasításának lett volna helye. A kérelem meghallgatás nélküli elutasításának egyetlen esetben van helye, nevezetesen, ha a felek között a PBT-nél előterjesztett kérelem időpontjában (és nem később!) megállapítható, hogy ugyanabból a ténybeli alapból származó ugyanazon jog iránt korábban közvetítői eljárást indítottak, vagy per van, illetve volt folyamatban. Ezen túlmenően az ajánlás hatályon kívül helyezését akkor is kérheti a szolgáltató a bíróságtól, ha az ajánlás tartalma nem felel meg a jogszabályoknak.

A PSZÁF tv. 97. § (1) bekezdése szerint a PBT határozata, illetve ajánlása nem érinti a fogyasztónak azt a jogát, hogy igényét bírósági eljárás keretében érvényesítse.

4.A PBT hatásköre

4.1A PSZÁF tv. szabálya

A PSZÁF tv. fent hivatkozott 78. § (1) bekezdése értelmében a PBT hatáskörének megállapításához a "létrejött szerződés megkötésével és teljesítésével kapcsolatos vitás ügy"fordulat értelmezése jelenti a kulcsot.

Sem a PSZÁF tv., sem annak miniszteri indokolása nem nyújt semmilyen támpontot a vizsgált fordulat értelmezéséhez, így annak értelmezése során két megközelítés lehetséges. Az egyik megközelítés szerint a szerződés megkötése és teljesítése a szerződés valamennyi létszakaszát magában foglalja. Ebből az következik, hogy a PBT hatásköre a fogyasztó és a pénzügyi szolgáltató közötti szerződésből fakadó valamennyi jogvitára kiterjed. A másik értelmezés abból indul ki, hogy a jogalkotó nem véletlenül fogalmazta meg a hatásköri szabályt a Pp. szerinti általános hatásköri szabálytól eltérően, annál szűkebben. A PSZÁF tv. ezért nem úgy rendelkezik, hogy a szerződésből fakadó valamennyi jogvita a PBT hatáskörébe tartozik, hanem kifejezetten a létrejött szerződés megkötésére és teljesítésére utal. Ebből következően nem tartozik a PBT hatáskörébe például a szerződés létrejöttének és megszűnésének vizsgálata, valamint megkérdőjelezhető, hogy a szerződés érvényességének vizsgálatára kiterjed-e a PBT hatásköre. Az alábbiakban megvizsgáljuk, hogy a PBT hogyan értelmezi a hatáskörét, és hogy álláspontunk szerint a szabályozás céljával milyen megoldás lenne összhangban.

4.2A PBT gyakorlata

A PBT a hatáskörét rendkívül kiterjesztő módon értelmezi. Kevesebb mint tíz határozat és ajánlás vizsgálja egyáltalán a PBT hatáskörét. A PBT értelmezése szerint nem terjed ki a PBT hatásköre közjegyzői okirat érvénytelenségének vizsgálatára (PBT-H-121/2012.), szerződésen kívül okozott károk megtérítésére vonatkozó igény (PBT-H-50545/2011. és PBT-H-50404/2011.), a pénzügyi szolgáltató és az állam közötti megállapodás jogszerűségének vizsgálatára vonatkozó igény (PBT-A-50209/2011.), öröklés következtében megszűnt szerződésből fakadó elszámolási vita (PBT-H-50150/2011.) elbírálására.

A PBT-H-50425/2011. számú ügyben a pénzügyi szolgáltató kifejtette, hogy az adott ügy, amelyben a kérelmező kártérítést kért, "nem tartozik a Pénzügyi Békéltető Testület hatáskörébe, mert a kártérítés iránti követelés nem a pénzügyi szolgáltató és a Kérelmező között létrejött szerződés megkötésével, valamint teljesítésével kapcsolatos. Ezért a pénzügyi szolgáltató elsődlegesen kérte a kérelem elutasítását a hatáskör hiányára hivatkozva." A határozat ezzel kapcsolatban kifejtette, hogy "[t]éves a pénzügyi szolgáltató azon álláspontja, hogy a Pénzügyi Békéltető Testületnek az ügyben nincs hatásköre. Az eljáró tanács e körben leszögezi, hogy a kérelem a Kérelmező és a pénzügyi szolgáltató között létrejött lakás-előtakarékossági szerződés Kérelmező által állított pénzügyi szolgáltatói késedelmes teljesítéséből fakadó kár megtérítésére irányult, továbbá ezzel összefüggésben az eljáró tanács nemcsak az említett okiratot, hanem a hozzá kapcsolódó kölcsönjogviszonyt is megvizsgálta az eljárás során."

Ugyancsak a PBT hatáskörének kiterjesztése irányába mutat a PBT egyik ajánlása. Az ügyben a kérelmező arra kérte a PBT-t, hogy kötelezze a pénzügyi szolgáltatót, hogy "a jövőbeli ügyleti évfordulókor kamatértesítőiben tüntesse fel számára a finanszírozó jelzáloglevél megnevezését, annak kibocsátási időpontját". A pénzügyi szolgáltató többek között arra hivatkozással kérte a kérelem elutasítását, hogy arra a PBT hatásköre nem terjed ki. A PBT az ajánlásában rámutatott, hogy "a pénzügyi szolgáltató maga irányítja a kérelmezői panaszt elutasító levelében a Kérelmezőt a Pénzügyi Békéltető Testülethez jogorvoslatért, így maga jelöli ki az eljáró tanács hatáskörét a panaszban, így e kérelemrészben foglaltak tárgyalására is." (PBT-A-50209/2011.)

Egy 2011. októberi határozat már a PBT működésének kezdetén egyértelművé tette, hogy a PBT a lehető legtágabban értelmezi a saját hatáskörét. A pénzügyi szolgáltató védekezésében kifejtette, hogy "a Psztv. 78. § (1) bekezdése csupán a felek közötti szerződés megkötésével és teljesítésével kapcsolatos jogvitát utalja a Pénzügyi Békéltető Testület hatáskörébe, míg jelen esetben sem a szerződés megkötése, sem annak teljesítése nem képezi az eljárás tárgyát, hanem a Kérelmező és a pénzügyi szolgáltató közötti szerződés megszüntetésének vitatásáról van szó." A PBT ezzel kapcsolatban úgy foglalt állást, hogy "jelen ügyben nem vitásan a Kérelmezők fogyasztónak minősülnek, a pénzügyi szolgáltató a Psztv. 4. § hatálya alá tartozik, míg a jogvita tárgya a Felek között létrejött kölcsönszerződésből fakad, a Kérelmezők a szerződés felmondásának jogszerűségét vitatták. A felmondás a szerződés megszűnésének egyik módja.  A fentiek alapján a Pénzügyi Békéltető Testületnek hatásköre van az ügyben eljárni".

4.3Összegzés

Összegezve tehát megállapítható, hogy a PSZÁF tv.-nek a PBT hatáskörére vonatkozó szabálya pontatlan. Ez a pontatlanság már önmagában sérti a jogbiztonság és az ajánlás által elvárt transzparencia követelményét.

A PBT értelmezése szerint a PBT hatásköre a fogyasztó és a pénzügyi szolgáltató közötti szerződésből fakadó valamennyi kérdés vizsgálatára kiterjed. A PBT álláspontja szerint csupán a szerződésen kívüli igények és a szerződés hiányában előterjesztett követelések elbírálása nem tartozik a PBT hatáskörébe. Összhangban van ezzel az értelmezéssel a PBT elnökének "A pénzügyi békéltetés 2011. évi működési tapasztalatai" konferencián kifejtett álláspontja, amely szerint a pontatlan törvényi szabály ellenére fogyasztói jogvitának minősül a szerződéssel kapcsolatos valamennyi jogvita (Budapest, 2012. február 29.).

A kiterjesztően értelmezett hatáskörrel kapcsolatban szükséges megjegyezni, hogy a PSZÁF tv. nem kívánja meg, hogy az eljáró tanács minden tagja jogvégzett legyen. Így semmilyen garancia nincs arra, hogy egy tisztán polgári jogi kérdésben (például egy szerződés érvényességének a kérdésében) jogvégzett személyek hozzanak adott esetben kötelező döntést. A PBT honlapján nem szerepelnek az eljáró tanácsok tagjai. A közzétett határozatokból úgy tűnik, hogy a tanácsok többnyire két jogászból és egy nem jogászból állnak. Sértheti a tisztességes eljárás követelményét, hogy a PBT eljárási szabályzata szerint a tanácsok összetételét a PBT elnöke határozza meg, és az egyes ügyek elintézésére is a PBT elnöke jelöli ki az eljáró tanácsot, anélkül, hogy a kijelölés bármilyen formában szabályozott lenne (Eljárási szabályzat 3. §).

5.A határozat jogereje

Az alábbiakban megvizsgáljuk, hogy a PBT határozatához mennyiben fűződik jogerő. Jogerő alatt azt értjük, hogy a határozat megtámadhatatlan, végleges és végrehajtható.

Eltérő a külföldi gyakorlat a békéltetőtestület határozatának kötőereje tekintetében. Létezik olyan megoldás, amely egyik fél vonatkozásában sem tekinti kötelezőnek a békéltetőtestület határozatát. Ilyen például a Bundesverband der Deutschen Volksbanken und Raiffeisenbanken szabályzata, amely szerint a döntés sem a bankra, sem az ügyfélre nem kötelező, az nem végrehajtható, bármelyik fél rendes bírósághoz fordulhat (6(5) pont). Létezik ugyanakkor olyan megoldás is, amely féloldalú kötőerőt tulajdonít a határozatnak. Például az Ombudsmann der Privaten Banken szabályzata szerint a pertárgyérték szerint a helyi bíróságok hatáskörébe tartozó ügyekben a határozat a bankra kötelező, az ügyfélre viszont nem. A helyi bíróságok hatáskörét meghaladó pertárgyérték esetén a határozat egyik félre sem kötelező (4(5) pont).

A Vbtv. világos szabályt tartalmaz. A törvény 58. §-a kimondja, hogy a választottbírósági ítélet hatálya ugyanaz, mint a jogerős bírósági ítéleteké. E szabályból következik, hogy a választottbíróság ítélete – rendkívül szűk körű kivételtől eltekintve – megtámadhatatlan és végleges, és a jogerős ítéletekkel azonos módon végrehajtható. Ilyen szabályt a PSZÁF tv. nem tartalmaz.

A PSZÁF tv. 97. § (1) bekezdése kimondja, hogy a PBT döntése nem érinti a fogyasztónak azt a jogát, hogy igényét bírósági eljárás keretében érvényesítse. Tekintettel arra, hogy ebben az eljárásban nem a PBT határozatának a felülvizsgálata folyik, formálisan igaz, hogy a PBT határozata megtámadhatatlan és a végleges. Érdemben ugyanakkor a szabályokból az következik, hogy ilyen esetben irrelevánssá válik a PBT döntése, ahhoz a bíróság eljárását követően – az eljárási költségről való döntésen túl – semmilyen joghatás nem fűződik. A rendszer hibáját jelenti ugyanakkor álláspontunk szerint, hogy a szabályozás e körben nem biztosítja a visszacsatolást és a nyilvánosságot: a bíróság ítélete nem jut el a PBT-hez, és a PBT honlapján akkor is a PBT határozata marad fenn, ha a bíróság egy azzal minden tekintetben ellentétes ítéletet hozott.

A szolgáltatót eltérő jogok illetik meg a szerint, hogy alávetette-e magát a PBT döntésének. Alávetés hiányában a PBT ajánlást hoz, amelyhez joghatás nem fűződik. Az ajánlás nem fosztja meg a pénzügyi szolgáltatót attól, hogy a fogyasztóval szembeni igényét bíróság előtt érvényesítse. A pénzügyi szolgáltató jogszabálysértése hivatkozva kérheti az ajánlás hatályon kívül helyezését a bíróságtól.

Ha a pénzügyi szolgáltató alávetette magát a döntésnek, a határozat ellen nem fordulhat bírósághoz, és vele szemben a határozat végrehajthatónak minősül. E szabály – arra is tekintettel, hogy a PBT a szolgáltatók viszontkeresetét nem bírálhatja el – vélhetően jelentősen hozzájárul ahhoz, hogy a pénzügyi szolgáltatók vonakodnak alávetni magukat a PBT határozatának. A PBT honlapja szerint jelenleg egyetlen pénzügyi szolgáltató van, aki korlátozás nélkül tett alávetési nyilatkozatot.

A végrehajthatósággal kapcsolatban világos szabályt tartalmaz a PSZÁF tv.: a határozat kizárólag abban az esetben végrehajtható, ha a pénzügyi szolgáltató a PBT döntésének alávetette magát.

Összességében tehát úgy tűnik, hogy a szabályozás furcsa, "csonka" jogerőt fűz a PBT határozatához, amely a határozat végrehajthatóságát alávetés esetére biztosítja, a határozat véglegessége azonban nehezen értelmezhető a bírósághoz fordulás jogára tekintettel. Ezt a felemás megoldást az ajánlás nem várja el. Az ajánlás preambulumából és VI. cikkéből az következik, hogy a vita felmerülése előtt nem lehet a fogyasztót megfosztani attól a jogától, hogy – egy esetleges vita esetén – szabadon dönthessen arról, hogy bírósághoz vagy a békéltető testülethez fordul. Nem következik ugyanakkor az ajánlásból az, hogy a fogyasztó – eltérően a választottbírósági eljárástól – a számára kedvezőtlen döntés esetén továbbra is fordulhasson a bírósághoz.

6.A PBT. és a bíróságok eljárásának viszonya

A határozat jogerejéhez kapcsolódó további kérdés, hogy a PBT eljárásának megindulása akadálya-e azonos felek között, azonos kérdésben per megindításának, és fordítva: egy per megindítása akadálya-e azonos felek között, azonos kérdésben a PBT eljárása megindításának.

A választottbírósági törvény és a Pp. e kérdésben is világos szabályt tartalmaz. A Vbtv. 8. §-a szerint, ha a felek között érvényes választottbírósági kikötés létezik, az a bíróság, amely előtt a választottbírósági szerződés tárgyát képező ügyben keresetet indítottak, a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül elutasítja, vagy bármelyik fél kérelmére a pert megszünteti. A szabályozás abban az esetben is biztosítja, hogy ne születhessen azonos felek között, azonos ügyben két jogerős döntés, ha a bíróság a keresetlevelet mégsem utasítaná el idézés kibocsátása nélkül, vagy a pert nem szüntetné meg. A Pp. 130. § (1) bekezdés d) pontja ugyanis a jogerős ítéletet is idézés kibocsátása nélküli elutasítási okként szabályozza. Mivel alappal feltételezhető, hogy a pernyertes fél a jogerős ítéletet követően a pernyerésére a másik eljárásban hivatkozna, a bíróság a Pp. 130. vagy 157. §-a alapján járna el.

Hasonló szabályt a PSZÁF tv. nem tartalmaz. A PSZÁF tv. 88. §-a kimondja, hogy a PBT a kérelmet meghallgatás kitűzése nélkül írásban elutasítja, ha megállapítható, hogy a felek között ugyanabból a ténybeli alapból származó ugyanazon jog iránt korábban közvetítői eljárást indítottak vagy per van folyamatban, vagy annak tárgyában már jogerős ítéletet hoztak. Ez a szabály ugyanakkor csak az eljárás megindulásának a pillanatában biztosítja a párhuzamos eljárások kizártságát. Nincs olyan szabály, amely biztosítaná, hogy a PBT eljárásának megindulását követően bármelyik fél a bírósághoz forduljon ugyanabban a ténybeli alapból származó ugyanazon jog érvényesítése iránt.

Ugyancsak nem biztosítja a PSZÁF tv. azt, hogy ne létezzen azonos ügyben két jogerős döntés, mivel se a marasztalás, se az elutasítás nem zárja ki, hogy a fogyasztó a bírósághoz forduljon. az eljárás jelen formájában a fogyasztó számára egy lényegében ingyenes, kockázat nélküli lehetőséget biztosít, hogy vélt vagy valós követelését a pénzügyi szolgáltatóval szemben megpróbálja érvényesíteni. Ha a PBT megállapítja, hogy a fogyasztó kérelme alaptalan, akkor a fogyasztó tovább próbálkozhat, és a követelését bíróságon is megpróbálhatja érvényesíteni, függetlenül attól, hogy a pénzügyi szolgáltató alávetette-e magát a PBT határozatának. Ez a szabályozás egyrészt felveti azt a kérdést, hogy milyen érv szól amellett, hogy a pénzügyi szolgáltató alávesse magát a PBT határozatának, másrészt viszont egy eljárásjogilag elfogadhatatlan helyzetet eredményez.

Az eljárásjogi problémákat fokozza, hogy nem létezik olyan szabály, amely kizárná, hogy a PBT eljárásával párhuzamosan vagy azt követően a fogyasztó "viszontkeresetet" érvényesítsen a bíróság előtt, azaz ugyanazon jogviszony alapján a fogyasztó kérelmével ellentétes keresetet fogalmazzon meg.

7.Összegzés

A PBT elnöke a 2012. február 22-én tartott sajtótájékoztatóján rendkívül sikeresnek értékelte a PBT munkáját. Ennek alátámasztásaként nem csupán a beérkezett és az elbírált kérelmek magas számára hivatkozott, hanem arra is, hogy más most érzékelhető, hogy a pénzügyi szolgáltatók a PBT döntéseihez igazítják a gyakorlatukat. Fontos célként jelölte meg ezzel kapcsolatban a transzparencia követelményét a PBT elnöke.

Egy alternatív vitarendezési fórum hatékony és hasznos eszköz lehet a fogyasztói jogviták gyors és költséghatékony rendezésére. A PBT eljárásának jelenlegi szabályai ugyanakkor a transzparenciát nem biztosítják, és a törvényi szabályozás több lényeges részletében hiányos. Ennek is lehet a következménye, hogy a pénzügyi szolgáltatók jelentős része nem vagy csak rendkívül korlátozott mértékben veti alá magát a PBT döntéseinek, így azonban a PBT eljárása nem teszi lehetővé a per elkerülését. Annak érdekében, hogy a pénzügyi szolgáltatóknak a PBT döntéseihez való igazodása ne pusztán a pénzügyi szolgáltatók félelmén, hanem a döntések érdemi elfogadásán alapuljon, szükséges lenne a szabályozás felülvizsgálata az alábbiak figyelembe vételével.

(a) Szükséges pontosítani, hogy a PBT mely ügyekben rendelkezik hatáskörrel, mivel a fogyasztói jogvita fogalma nem teszi lehetővé a PBT hatáskörének az egyértelmű meghatározását, így a szabályozás sérti a jogbiztonság követelményét. A PBT rendkívül kiterjesztő értelmezése összhangban látszik állni az uniós ajánlással. Ez az értelmezés azonban nem vezethető le egyértelműen a jogszabály szövegéből. Ha a jogalkotó célja a PBT szerinti kiterjesztő értelmezés, akkor szükséges lenne a PSZÁF tv. 78. § (1) bekezdését ennek megfelelően módosítani.

(b) Ugyancsak sérti a jogbiztonság követelményét, hogy nem szabályozza törvény, hogy a tanácsok milyen összetételben járnak el, az egyes tanácsok között hogyan történik az ügyelosztás. Ha a PBT polgári jogi kérdések elbírálására is jogosult, akkor szükséges továbbá biztosítani, hogy a tanács – legalább többségében – jogászokból álljon.

(c) Szükséges a Pp. és a PSZÁF tv. módosításával biztosítani, hogy a PBT és a rendes bíróságok párhuzamosan ne járhassanak el.

(d) A transzparencia és a joggyakorlat befolyásolásának az igénye megkívánná, hogy a PBT – és a PBT honlapján keresztül a nyilvánosság – szerezzen tudomást arról, hogy hogyan dőltek el azok a perek, amelyeket a PBT döntésével elégedetlen fogyasztók indítottak.

Gárdos Péter – Rácz András