Legislation of the European Union III. - Secondary Legislation (in Hungarian)

Author: István Gárdos - Andrea Tömösvári

download

Napi Gazdaság, March/2004

Az Európai Unió jogforrásai III. A másodlagos jogforrások

Az Európai Unió jogforrásairól szóló sorozat harmadik részeként a Gárdos, Füredi, Mosonyi, Tomori Ügyvédi Iroda munkatársai az Európai Unió ún. „másodlagos jogforrásait" mutatják be.

Másodlagos vagy származtatott jogforrásnak az Európai Unió intézményei által alkotott joganyagot nevezzük. E jogforrások az alapszerződéseken alapulnak, kizárólag az alapszerződésekben meghatározott szervek által és csak az ott meghatározott eljárás keretei között, megfelelő felhatalmazás alapján kerülhetnek kibocsátásra. Ennek megfelelően a másodlagos jogalkotás során meg kell jelölni azt a rendelkezést, amelynek alapján az aktust elfogadták. A másodlagos jogforrásoknak tehát tiszteletben kell tartaniuk a jogforrási hierarchiában felettük álló elsődleges jogforrásokban foglaltakat, az azokban fellelhető rendelkezéseknek maradéktalanul meg kell felelniük.

A másodlagos jogforrások közül a rendelet, az irányelv és a határozat kötelező erejű, az ajánlás és vélemény pedig nem bír kötelező erővel.

A rendelet a jogegységesítés elsődleges eszköze. Normajellegű aktus, a jogalanyok általánosan meghatározott körére vonatkozik: a tagállamokra, azok állampolgáraira és az Európai Unió intézményeire egyaránt kötelező. A rendelet közvetlenül alkalmazandó jogforrás, azaz automatikusan a nemzeti jogrendszer részévé válik minden további tagállami aktus, végrehajtásról szóló rendelkezés nélkül. Ez oly annyira igaz, hogy a tagállamok a rendeletek alkalmazásához végrehajtási szabályt is csak akkor fűzhetnek, ha a rendelet a tagállamot erre kifejezetten feljogosítja, illetve ha a rendelet szövege túl tág, ezért az pontosításra szorul.

Az irányelv a tagállamok számára a kötelezően elérendő célt és eredményt jelöli meg, a megvalósítás módját a jogalkotó a tagállamokra bízza. Az irányelvet, a rendelettől eltérően, a tagállamoknak meghatározott idő alatt be kell építeniük a nemzeti jogukba. Az irányelv tehát nem közvetlenül alkalmazandó, hanem a tagállamokra jogalkotási kötelezettséget ró. A tagállamoknak az implementálásra nyitva álló határidő alatt azt kell megvizsgálniuk, hogy az irányelvben szabályozott kérdés a nemzeti jogban már szabályozásra került-e. Amennyiben az adott tagállamnak még nem volt nemzeti jogalkotása az irányelv tárgyában, akkor a vonatkozó nemzeti szabályozást az implementációs határidő alatt meg kell alkotnia. Abban az esetben, ha ilyen szabály már létezik, akkor azt kell vizsgálnia, hogy az az irányelvnek megfelel-e. Egyezés esetén semmilyen teendője sincs a tagállamnak, egyéb esetben implementációs kötelezettségének jogszabály-módosítással tehet eleget. A tagállamok kötelesek beszámolni a Bizottságnak arról, hogy az egyes irányelveket milyen módon ültették át hazai jogukba; a Bizottság azt szigorú megfelelési vizsgálatnak veti alá.

A Tanács, illetve a Bizottság által kibocsátott határozat egyedi jellegű jogi aktus, a rendelettel és az irányelvvel ellentétben csak a címzettekre nézve kötelező erejű. Címzettjei a tagállamok és magányszemélyek lehetnek. A határozat ugyanis a címzettel történt közlés napján lép hatályba, a határozatot a címzettekkel még akkor is közvetlenül közölni kell, ha azt esetleg a Hivatalos Lapban is közzé teszik. A határozatok közvetlenül alkalmazhatók, közvetlen hatályuk van.

Nem kötelező másodlagos jogforrás a vélemény és az ajánlás. Megalkotásuk több jogterületen is jelentős lehet, mivel az a kibocsátó intézmény álláspontját tükrözi valamely a szerződés körébe tartozó kérdésben.

A közösségi jog másodlagos forrásai közé tartoznak az Európai Bíróság ítéletei is, amelyek általában valamely konkrét esetre adják meg a közösségi jog értelmezését. Ezen felül azonban az Európai Bíróság különleges jogköre, hogy a tagállami bíróságok megkeresésére előzetes döntést hoz az alapszerződések értelmezésével vagy a Közösség intézményei által hozott aktusok érvényességével kapcsolatban. A Bíróság által így meghozott döntés kizárólag a referenciát kérő bíróságra nézve kötelező, de a hasonló vagy azonos ügyben eljáró bíróságok is felhasználhatják azokat. A Bíróság gyakorlatában kifejlődő esetjog lényeges eleme az EU jogának; bár az Európai Bíróság nincs kötve korábbi ítéleteihez, mégis ritka, hogy ugyanazt a kérdést kétszer eltérő módon rendezné.

Budapest, 2004. március