Legislation of the European Union II. - Primary Legislation (in Hungarian)

Author: István Gárdos - Andrea Tömösvári

download

Napi Gazdaság, March/2004

Az Európai Unió jogforrásai II. Az elsődleges jogforrások

A múlt héten a Gárdos, Füredi, Mosonyi, Tomori Ügyvédi Iroda megkezdte az Európai Unió jogforrási rendszerének bemutatásáról szóló sorozatát. Most az Európai Unió jogának elsődleges jogforrásait mutatjuk be.

Az Európai Unió elsődleges jogforrásainak alkotmányos jelentőségük van, az Európai Unió céljait, működését, hatáskörét, az alapvető kötelezettségeket és jogokat rögzítik.

Az alapító szerződések az elsődleges jog legfontosabb elemei, ezek alkotják az EU politikájának keretét. E jogszabályok alkotói a tagállamok, mint a nemzetközi közjog és az Európai Unió jogának alanyai. E szerződések hívták életre és szabályozzák a tagállamok közötti együttműködést és határozzák meg az Európai Unió szervezeti és intézményi formáit. Az alapszerződések az intézményi, eljárási, hatásköri viszonyok mellett a legfontosabb anyagi jogi rendelkezéseket is tartalmazzák, meghatározzák a részes tagállamok és polgáraik jogait és kötelezettségeit. E szerződések:

  1. az Európai Szén- és Acélközösséget alapító szerződés (aláírása:  1950, Hatályba lépése: 1951, aláírásának helye: Párizs)
  2. az Európai Gazdasági Közösséget alapító szerződés (aláírása: 1957, hatályba lépése: 1958., aláírásának helye: Róma)
  3. az Európai Atomenergia Közösséget alapító szerződés (aláírása:  1957, hatályba lépése: 1958, aláírás helye: Róma).

Szintén az elsődleges jogforrások részét képezik az alapszerződések egyes rendelkezéseit módosító szerződések. Az utóbbi idők egyik legfontosabb módosító szerződése a Maastrichti Szerződés, mely létrehozta az Európai Uniót és meghatározta működésének alapjait, módosította a három európai közösség alapító szerződéseit, továbbá az Európai Gazdasági Közösség elnevezést megváltoztatta Európai Közösségre. Az Amszterdami Szerződés egyszerűsítette és újrarendezte a Maaastrichti Szerződés cikkállományát, új alapokra helyezte az Unió bel- és igazságügyi együttműködését, lehetővé tette a személyek szabad áramlását, megvalósította a Közösség intézményeinek reformját. A másik számunkra nagy jelentőségű módosítás a Nizzai Szerződéssel történt, amely az Európai Unió küszöbön álló bővítésére tekintettel megvalósított számos korábban elodázott intézményi reformot.

Mivel az alapszerződések rögzítik az EU eljárási szabályait, az alapszerződések módosítása is kizárólag valamely alapszerződésben előre rögzített keretek között valósulhat meg. Ennek értelmében bármely tagállam kormánya illetve a Bizottság javaslatot tehet a Tanácsnak az alapító szerződések felülvizsgálatára. Amennyiben a Tanács a módosításra vonatkozó indítványt megalapozottnak találja, összehívja a tagállamok kormányainak képviselőiből álló konferenciát a módosítások elfogadása céljából. Az alapszerződések módosításai csak akkor lépnek hatályba, ha azokat a tagállamok alkotmányos rendjüknek megfelelően ratifikálták.

Az alapító szerződések módosításainak sajátos csoportját alkotják a csatlakozási szerződések. Az Unióhoz történő csatlakozás rendjét is a Maastrichti Szerződés rendelkezései szabályozzák, ennek értelmében a csatlakozásról, illetve annak konkrét tartalmáról mind uniós keretek között, mind a nemzetközi jog keretei között megállapodás kell, hogy szülessen. Hazánk az Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló szerződést 2003. április 16-án írta alá Athénban.

Az Európai Unió jogforrásai között kell megemlíteni a nemzetközi egyezményeket is. A tagállamok alapvetően ezzel az eszközzel, tehát új nemzetközi szerződések megkötésével hozhatnak létre új, az alapszerződésben nem szereplő közösségi hatásköröket az alapszerződésekben foglalt célok elérése érdekében. Erre szolgáltatta a legjobb példát a belső határok leépítéséről rendelkező Schengeni Egyezmény, amelynek tartalmát az Amszterdami Szerződés emelte be a Közösség saját jogforrási rendszerébe.

Az Európai Unió jogforrásainak részét képező ún. másodlagos jogforrásokat sorozatunk következő részében ismertetjük.

Budapest, 2004. február