Legal status of branch offices

Author: Péter Gárdos - András Nagy - István Gárdos

download

Magyar Jog, 2015/10.

Bevezetés

E cikkben a fióktelep, a külföldi vállalkozás magyarországi fióktelepe és a pénzügyi fióktelep mibenlétét vizsgáljuk, ezen belül is elsősorban azt, hogy vajon rendelkeznek-e polgári jogi jogképességgel, különös tekintettel arra, hogy ebben a kérdésben a Kúria jogegységi határozatot[1]hozott, majd pedig, erre mintegy válaszként, sor került a külföldi székhelyű vállalkozások magyarországi fióktelepeiről és kereskedelmi képviseleteiről szóló 1997. évi CXXXII. törvény (Ftv.) módosítására.[2]

A polgári jogi jogképesség általában

A polgári jogi jogképesség szabályait a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) állapítja meg. Ennek alapján, az államot figyelmen kívül hagyva, a jogalanyoknak három köre különíthető el: az ember,[3]a jogi személy[4]és azok a jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetek, amelyeket jogszabály jogalanyisággal ruház fel.[5]Ez utóbbi jogalanyokra, a Ptk. itt hivatkozott rendelkezése alapján, ha a számukra jogképességet adó jogszabály eltérően nem rendelkezik, a jogi személyek általános szabályait kell alkalmazni. Noha a jogi személyek rendelkezhetnek szervezetileg elkülönült egységekkel, ezek a szervezeti egységek főszabályként nem rendelkeznek jogalanyisággal.[6]Egyes jogi személyek (pl. egyesület, alapítvány) esetén azonban a törvény lehetővé teszi azt, hogy a létesítő okirat a szervezeti egység jogi személlyé nyilvánításáról rendelkezzék; a jogi személyiséggel rendelkező szervezeti egység az általános szabályoknak megfelelően, jogképes.[7]

A jogképesség annak absztrakt lehetőségét jelenti, hogy az adott személy polgári jogi jogok és kötelezettségek alanya lehet; így többek között saját maga számára jogokat szerezhet és kötelezettségeket vállalhat. „Jogképesség alatt az embernek, az államnak, valamint az állam által jogalanyoknak elismert szervezeteknek (az ún. jogi személyeknek) azt a képességét értjük, hogy polgári jogviszonyok alanyai lehessenek, tehát polgári jogokat szerezhessenek és kötelezettségeket vállalhassanak”.[8]Másképp megfogalmazva: „a jogképesség a jogalanynak az a képessége, hogyjogai és kötelezettségei lehetnek.”[9]Azonos álláspontot képviselt a régi magánjogunk is: „Azt a jogi lehetőséget, hogy valaki jogok és kötelezettségek alanya lehet, nevezzük jogképességnek.”[10]A polgári jogi jogalanyiság magában foglalja a perbeli jogképességet is, azaz a jogalanyisággal rendelkező személy perben fél lehet, perelhet és perelhető.[11]

A jogképesség elvileg lehet korlátlan (abszolút) vagy a jogalany céljához kötötten korlátozott (relatív). A magyar jogban az ember és a jogi személy jogképessége egyaránt abszolút, ezzel szemben relatív jogképességgel rendelkezik a társasház tulajdonostársainak közössége.[12]

Az gazdasági társaság fióktelepére vonatkozó alapvető szabályok

A Ptk. a 3:96. §-ban, a gazdasági társaságok közös szabályai körében, a társaság tevékenységének helyecímszó alatt rendelkezik a telephelyről és a fióktelepről, és kimondja, hogy ha a gazdasági társaság tevékenységének helye nem azonos a székhelyével, és a létesítő okiratban feltünteti a telephelyet illetve fióktelepet, akkor ezek bejegyzését is kérheti a cégnyilvántartásba. A fióktelep és a telephely definícióját a Ctv. adja meg. E szerint a fióktelep az a telephely, amely a székhelytől eltérő településen található; telephely pedig a tevékenység gyakorlásának a cég székhelyétől eltérő tartós, önállósult üzleti (üzemi) letelepedéssel járó helye.[13]A telephelyre és így a fióktelepre irányadó a Ptk. fentebb említett 3:30. § (2) bekezdése is, amelynek szóhasználatával a fióktelep a társaság önálló jogi személyiséggel nem rendelkező szervezeti egysége.

Az előzőek alapján a gazdasági társaság fióktelepének jogi státuszát összefoglaló jelleggel a következőképpen írhatjuk le: A fióktelep a gazdasági társaságnak a székhelytől eltérő településen található, önálló jogi személyiséggel nem rendelkező szervezeti egysége, ahol a társaság az önállósult letelepedéssel járó tevékenységét folytatja. A fióktelep önálló jogalanyisággal nem rendelkezik, vezetője (és a társaság itt dolgozó többi alkalmazottja) a fióktelepet alapító gazdasági társaság nevében jár el, javára szerez jogokat és terhére vállal kötelezettségeket. A fióktelep a cég választása szerint bejegyezhető a cégnyilvántartásba. A szabályozás világos: a cég fióktelepet hozhat létre a működés elősegítése érdekében, de a fióktelep nem jogképes. (Ugyanez igaz a telephely esetén is, hiszen a fióktelep és a telephely csupán annyiban tér el egymástól, hogy azok a székhellyel azonos vagy attól eltérő településen találhatóak-e.) Közismert például, hogy a hitelintézetek a székhelytől eltérő fiókjai telephelyként illetve fióktelepként működnek, de értelemszerűen az ügyfél a hitelintézettel kerül jogviszonyba, függetlenül attól, hogy a betétszerződést a budapesti hitelintézet székhelyén, budapesti telephelyén vagy debreceni fióktelepén köti.

A külföldi vállalkozás magyarországi fióktelepére vonatkozó sajátos szabályok

Amint alább részletesebben kifejtjük, a külföldi vállalkozás magyarországi fióktelepére vonatkozó szabályozás – az Ftv. módosítása eredményeként, a gazdasági társaság fióktelepének jogi státuszára vonatkozó szabályoktól eltérően – nem alkot egységes rendszert. Célszerű ezért az áttekintést két részre osztani, és külön-külön megvizsgálni a 2013 előtti és utáni helyzetet.

Kiindulásként azt kell rögzíteni, hogy a külföldi vállalkozás magyarországi fióktelepe alapvetően ugyanaz a jogi formáció, mint a hazai gazdasági társaság fióktelepe. Ezt nem csak azért mondhatjuk, mert a Ctv. 7. §-a kifejezetten kimondja, hogy a külföldi vállalkozás magyarországi fióktelepére is a fióktelepekre vonatkozó általános előírások az irányadóak. Ezt erősíti az Ftv. 2. § b) pontjában adott meghatározás is, amely szerint a fióktelep a külföldi vállalkozás szervezeti egysége, amely jogi személyiséggel nem, csupán bizonyos mértékű gazdasági önállósággal rendelkezik. Ezt a vagyoni önállóságot írja le közelebbről az Ftv. 10. § (2) bekezdése, amely szerint a fióktelep működése alatt a külföldi vállalkozás „a fióktelep cégneve alatt szerzett vagyonról, jogokról, illetve vállalt kötelezettségekről saját cégneve alatt” általában nem rendelkezhet. E rendelkezés megfogalmazásából is kiderül, hogy a fióktelep a külföldi vállalkozás javára szerez vagyont. Ezzel összhangban, az Ftv. 3. § (1) bekezdéséből is az olvasható ki, hogy a fióktelep útján a külföldi vállalkozás saját maga folytat tevékenységet Magyarországon. Ezek a fióktelepre vonatkozó speciális szabályok mind összhangban vannak a jogi személy szervezeti egységéről szóló általános szabállyal, amely egyértelműen kimondja, hogy a szervezeti egység vezetője a gazdasági társaság illetve a külföldi vállalkozás javára és terhére jár el. A Ctv. 63. §-a is azt tükrözi, hogy a fióktelep az alapítójának szervezeti egysége; e szabály előírja, hogy a cégek levelezésük során kötelesek feltüntetni alapvető cégadataikat, és a (4) bekezdésben úgy rendelkezik, hogy külföldi vállalkozás fióktelepe esetén a külföldi vállalkozás adatait kell feltüntetni.

E szabályokat együtt olvasva megállapíthatjuk, hogy a fióktelep nem csupán jogi személyiséggel, de jogképességgel sem rendelkezik. Az Ftv.-nek az Európai Unióhoz való csatlakozással összefüggésben történt módosításához fűzött miniszteri indokolás megállapítja: „Az egységes európai belső piacra lépésünket követően (...) a magyar jogrendszer összességében úgy fog megváltozni, hogy a belső piacon letelepedett vállalkozások fióktelepeit minden tekintetben csak egy szervezeti-gazdálkodási egységként fogja kezelni, míg az egységes belső piacon kívüli vállalkozások fiókjaira vonatkozóan még maradnak olyan sajátos szabályok és adminisztratív kötelezettségek, melyeket a gazdasági forgalom biztonsága és az ügyfelek érdekei indokolnak. A jogi helyzet azonban már ma is egyértelmű abban, hogy a fióktelep egyes jogterületeken még meglévő relatív jogalanyisága (és ügyfélképessége) nem változtat azon, hogy a valódi tulajdonos és jogalany maga a külföldi anyacég, és a szabályozásban a jogi-technikai különbségek a külföldi vállalkozások és a magyar vállalkozások eltérő jogi helyzete miatt születtek.”[14]

Az Ftv. 3. § (1) bekezdése szerint „a fióktelep tevékenységével összefüggésben – ha törvény másképp nem rendelkezik – a fióktelep jár el a hatóságokkal és harmadik személyekkel szemben fennálló jogviszonyokban”. Az előzőekkel összhangban, ezt a rendelkezést is úgy kell értelmezni, hogy amikor a fióktelep, tevékenységével összefüggésben, eljár hatóságokkal és más harmadik személyekkel szemben, akkor nem a saját maga, hanem a külföldi vállalkozás nevében jár el, a külföldi vállalkozás javára szerez jogokat és terhére vállal kötelezettségeket. (Szigorúan véve persze – amint ez a Ptk. fentebb hivatkozott 3:30. §-ának (2) bekezdéséből is kiderül – csak a vezető természetes személy tevékenysége, jognyilatkozatai tekinthetők képviseletnek, maga a fióktelep mint szervezeti egység nem is képes semmilyen tevékenységre, ezért az Ftv. szabályát is úgy kell értelmezni, hogy amikor a fióktelep eljárásáról beszél, akkor ezen valójában a fióktelep vezetőjének és fióktelepnél dolgozó többi alkalmazottnak az eljárását kell érteni.) Az Ftv.-nek ez a szabálya tehát ténylegesen nem a fióktelep jogképességét, hanem éppen ellenkezőleg, annak hiányát, kvázi képviselői státuszát támasztja alá. Természetesen ebben az esetben nem ügyleti képviseletről van szó, hiszen ahhoz, mint minden más ügylethez, az szükséges, hogy a felek, így a képviselőként eljáró fél is jogképes jogalanyok legyenek. A fióktelep, pontosabban a fióktelep képviseletére jogosult személyek az azt létrehozó gazdasági társaság szervezeti egységeként, illetve alkalmazottjaként képviselik a társaságot.

„Elvileg ugyan polgári jogi jogviszonyok alanyává csak természetes és jogi személyek válhatnának, mégsem zárható ki, hogy bizonyos esetekben jogszabály eltérjen ettől az elvtől.”[15]Ezért a Ptk. 3:3. § (3) bekezdése kimondja, hogy „Ha jogszabály nem jogi személy szervezeteket polgári jogi jogalanyisággal ruház fel, e jogalanyokra a jogi személyek általános szabályait kell megfelelően alkalmazni.” E szabályból véleményünk szerint két következtetés adódik. Egyrészt, ahhoz, hogy egy jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet jogalanyisággal rendelkezzen, az szükséges, hogy a jogszabály kifejezetten rendelkezzen e szervezet jogalanyiságáról. Másrészt, ez a lehetőség csak „szervezet” esetében áll fenn, „szervezeti egység”-et jogalanyisággal csak a Ptk. 3:32. §-ának megfelelően, jogi személlyé nyilvánítás útján lehet felruházni. Sem a gazdasági társaság fióktelepére, sem pedig a külföldi vállalkozás magyarországi fióktelepére vonatkozó szabályok, 2012-októberét megelőzően, nem tartalmaztak kifejezett rendelkezést a fióktelep jogalanyiságáról, és egy ilyen rendelkezés nem is lett volna összhangban a Ptk. itt említett szabályaival (amelyeknek megfelelő rendelkezéseket a régi Ptk. is tartalmazott).

Ezzel kapcsolatban érdemes megvizsgálni az Ftv. 3. §-ával kapcsolatos indokolást. Ez világosan megfogalmazza, hogy „[a] törvény egyértelművé teszi, hogy a fióktelep jár el, illetve jogosult eljárni a külföldi vállalkozásnak a fióktelepén keresztül keletkezett jogviszonyaiban mind a hatóságokkal, mind harmadik személyekkel szemben”.[16]Ezzel az indokolás is egyértelművé teszi, hogy a fióktelep tevékenysége során keletkező jogviszonyok alanya, azaz a féla külföldi vállalkozás; ebből következően e jogviszonyokban és az azokkal összefüggő eljárásokban a fióktelep csupán a külföldi vállalkozás képviselőjeként járhat el. Sajnálatos módon azonban, ezt az önmagában egyértelmű megállapítást az indokolás kiegészíti a következő magyarázattal: „Erre a rendelkezésre többek között azért is szükség van, mert az eljárások során a fióktelep félként járhat el, ami egyszerűsíti az üzleti kapcsolatok kiépítését a vállalkozás és üzletfelei (különösen belföldi üzletfelei) között, ugyanakkor megkönnyíti az igényérvényesítést a külföldi vállalkozással szemben azokban az esetekben, amikor a követelések a fióktelepe működésével összefüggésben keletkeznek.”[17]Az indokolásnak ez a gondolata önellentmondó: egyrészt, az előző megállapítással összhangban, továbbra is tartalmazza, hogy a fióktelep működése nyomán követelések nem a fiókteleppel, hanem a külföldi vállalkozással szemben keletkezhetnek, másrészt azonban azt mondja, hogy az e követelésekkel kapcsolatos eljárásokban a fióktelep lehet a fél. Ha ugyanis a jogviszonyok alanyává a külföldi vállalkozás vált, akkor a fióktelep ezen jogviszonyokkal kapcsolatban félként nem állhat perben, illetve nem vehet részt az eljárásban. Ez természetesen nem zárja ki azt, hogy a fióktelep a külföldi vállalkozás képviselőjeként vegyen részt az eljárásban, tehát nem mint fél, hanem mint a fél képviselője. Azt kell gondolnunk tehát, hogy ezen a ponton a jogalkotó jogi tévedésben volt, összekeverte a félés a fél képviselője fogalmakat; ez a tévedés eredményezte az Ftv.-ben meglévő, különösen pedig az alább tárgyalandó törvénymódosítás során keletkezett ellentmondásokat.

Az önálló jogalanyiság hiánya tükröződik a fióktelep felszámolására vonatkozó speciális szabályokban is. Az Ftv. 19. § (4) bekezdése és 20. §-a alapján bizonyos esetekben a fióktelep ellen felszámolási eljárást lehet lefolytatni, a 22. § alapján azonban ebben az eljárásban adósnak a külföldi vállalkozást kell tekinteni, és a fióktelep vagyona alatt a külföldi vállalkozásnak a fióktelep által használt vagyonát kell érteni. Továbbá a fentieket támasztja alá a Pp. 32. § (4) bekezdése is, amely biztosítja annak a lehetőségét, hogy magyarországi fiókteleppel rendelkező külföldi jogi személy ellen Magyarországon lehessen pert indítani. Ezzel összhangban lévő szabályt tartalmaz a nemzetközi magánjogról szóló 1979. évi 13. tvr. (Magánjogi tvr.) is, amely a joghatósági rendelkezések között kimondja, hogy „Külföldi vállalkozás elleni perekben eljárhat magyar bíróság akkor is, ha a vállalkozás belföldön fiókteleppel vagy képviselettel rendelkezik, és a jogvita utóbbinak tevékenységével kapcsolatos.”[18]illetve „Fogyasztói szerződésből eredő, a fogyasztó által indított perekben eljárhat magyar bíróság akkor is, ha a fogyasztó lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye belföldön van, és a fogyasztóval szerződő, szakmai vagy gazdasági tevékenységi körében eljáró fél belföldön fiókteleppel vagy képviselettel rendelkezik, vagy önálló vállalkozóként belföldön letelepedettnek minősülő külföldi állampolgár.”[19]A Magánjogi tvr. rendelkezései is egyértelművé teszik, hogy a fióktelep tevékenységével kapcsolatban induló perben az azt alapító külföldi vállalkozás a fél.

Ugyanilyen szabályozást tartalmaz az uniós jog is. A Tanács 44/2001/EK rendelete a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról főszabályként rögzíti, hogy „Valamely tagállamban lakóhellyel rendelkező személy más tagállamban perelhető: fióktelep, képviselet vagy más telephely működéséből származó jogvita tekintetében a fióktelep, képviselet vagy más telephely helyének bírósága előtt”.[20]A joghatóságra vonatkozó különös szabályok között pedig a következő rendelkezéseket találhatjuk: „Valamely tagállamban székhellyel rendelkező biztosító perelhető: Ha a biztosító székhelye nem a tagállam területén található, azonban fiókteleppel, képviselettel vagy más telephellyel rendelkezik valamely tagállamban, akkor a fióktelep, képviselet vagy más telephely működéséből származó jogvitában úgy kell tekinteni, mintha székhelye az említett tagállam területén lenne.”[21]„Amennyiben a fogyasztó a tagállamban lakóhellyel vagy székhellyel nem rendelkező, azonban valamely tagállamban fiókteleppel, képviselettel vagy más telephellyel rendelkező féllel köt szerződést, a fióktelep, a képviselet vagy más telephely működéséből származó jogvitában a felet úgy kell tekinteni, mintha a lakóhelye vagy székhelye az említett államban lenne.”[22]„Amennyiben a munkavállaló a tagállam területén lakóhellyel vagy székhellyel nem rendelkező, azonban valamely tagállam területén fiókteleppel, képviselettel vagy más telephellyel rendelkező munkaadóval köt egyedi munkaszerződést, a munkaadóra a fióktelep, képviselet vagy más telephely működéséből származó jogvitában úgy kell tekinteni, mintha lakóhelye vagy székhelye az említett államban lenne.”[23]Ezek az eljárási szabályok, összhangban azzal, hogy az anyagi jogi rendelkezések alapján a fióktelep nem jogképes, egyértelművé teszik, hogy a pert a külföldi személy ellen kell megindítani, de lehetővé teszik azt, hogy erre itthon kerülhessen sor.

Jogpolitikai szempontból is indokolatlan – ráadásul az uniós joggal is ellentétes – tehát az a törekvés, hogy a külföldi vállalkozás magyarországi fióktelepe, a gazdasági társaság fióktelepétől eltérően, önálló jogképességgel rendelkezzen. A külföldi vállalkozás képviseletében eljáró fióktelep esetén is megindítható a per a külföldi vállalkozással szemben a fióktelepe szerint illetékes bíróság előtt, ehhez nem szükséges, hogy a szerződő fél maga a fióktelep legyen. Úgy gondoljuk, hogy az eddig tárgyalt szabályok koherens módon írják le a fióktelep mint jogalanyisággal nem rendelkező szervezeti egység jogi státuszát. Ezt az egységes szemléletet azonban megtöri az Ftv. 11. § (1) bekezdésében található szabály, amely szerint a külföldi vállalkozás és a fióktelep „egyetemlegesen és korlátlanul felel a fióktelep tevékenysége során keletkező tartozásokért”. Ez a szabály csak akkor lenne értelmes és helytálló, ha a fióktelep önálló jogalany lenne. Ennek hiányában a fióktelep felelősségéről nem lehet beszélni. Abból következően, hogy a fióktelep a külföldi vállalkozás szervezeti egysége, a külföldi vállalkozás korlátlan felelőssége azt jelenti, hogy, egyebek mellett, a fióktelepnél lévő vagyonnal is felel; sőt, az Ftv. 10. § (2) bekezdése és 11. § (1) bekezdésének első mondata alapján elsősorban éppen e vagyonnal tartozik helytállni. Erre tekintettel értelmetlen is megkétszerezni a felelősséget, hiszen a vagyon ettől nem duplázódik meg. A vagyon egy, mégpedig a külföldi vállalkozásé, a tartozás ezért is kizárólag a külföldi vállalkozást mint jogalanyt kell, hogy terhelje. Akárcsak az Ftv. 3. §-ának fent tárgyalt indokolásánál, itt is azt látjuk, hogy a jogalkotó nem értette világosan, hogy mit jelent a fióktelep jogalanyiságának hiánya, ezért nem tudott teljesen következetes szabályrendszert alkotni. Mivel a fentiekben bemutatott szabályozás nem biztosít jogalanyiságot a fióktelepnek, és ennek következtében nem biztosítja azt sem, hogy saját vagyona legyen, az Ftv. egyetemleges felelősséget (helyesen: helytállási kötelezettségét) kimondó 11. § (1) bekezdése jogi lehetetlenség, ezért az Ftv. e rendelkezése alkalmazhatatlan.

A fentiekből következően, úgy gondoljuk, hogy a Kúria az 1/2012. PJE határozatában tévesen foglalt állást akkor, amikor az Ftv. 3. §-a alapján azt a következtetést vonta le, hogy a külföldi vállalkozás magyarországi fióktelepe általában jogalanyisággal rendelkezik. A Kúria elmulasztotta az Ftv. szabályait a fióktelepre vonatkozó általános polgári jogi szabályozás összefüggésében értelmezni, és tévesen értelmezte az Ftv.-t úgy, hogy annak alapján a fióktelep saját javára illetve terhére jár el. Polgári jogi és perbeli jogalanyisággal a fióktelepet létrehozó gazdasági társaság, illetve külföldi vállalkozás rendelkezik, a fióktelep (illetve annak képviseletére jogosultak) pedig az alapítót képviselik.[24]

A külföldiek magyarországi fióktelepe tehát nem egy önálló szervezeti forma; alapvető polgári jogi tartalmát illetően nem különbözik a gazdasági társaságok fióktelepétől. Ennek megfelelően, a külföldi vállalkozás magyarországi fióktelepe, a gazdasági társaság fióktelepével egyezően, az azt alapító külföldi vállalkozás önálló jogalanyisággal nem rendelkező szervezeti egysége, amelynek útján maga a külföldi vállalkozás folytatja a tevékenységét Magyarországon; a fióktelep által kötött ügyletekben a külföldi vállalkozás a fél, és az ezekből az ügyletekből fakadó jogok és kötelezettségek a fióktelepet alapító vállalkozást jogosítják illetve kötelezik. A külföldi vállalkozás fióktelepének a gazdasági társaság fióktelepéhez képest két sajátossága van: esetében kötelező a cégnyilvántartásba való bejegyzés, és gazdasági önállóságának foka nagyobb. Ezek a sajátosságok azonban jogpolitikai jellegűek, amelyek a fióktelep alapítását és működését érintik, de nem hatnak ki e szervezeti egység jogi státuszára, nem vezetnek el a fióktelep jogképességéhez.

A külföldi vállalkozás magyarországi fióktelepének jogalanyisága 2013-at követően

Az Ftv. 2012. évi módosítása során a fióktelep jogi státuszát általában meghatározó Ftv. 3. §-a kiegészült egy új (1a) bekezdéssel, amely szerint „[a] fióktelep jogképes, cégneve alatt a külföldi vállalkozás javára jogokat szerezhet és a külföldi vállalkozás terhére kötelezettségeket vállalhat, így különösen vagyont szerezhet, szerződést köthet, pert indíthat és perelhető.”

Az Ftv. módosítására a Kúria jogegységi határozatára reflektálva, „a joggyakorlat pontosítása érdekében”[25]került sor. A jogalkotó nem hagyott kétséget a felől, hogy hibásnak tartja a Kúria jogértelmezését. A miniszteri indokolás szerint már az eredeti jogalkotói szándék is az volt, hogy a külföldi vállalkozás által alapított (pénzügyi) fióktelep relatív jogképességgel rendelkezzen, és a módosítás csupán megerősíti ezt. Az Ftv. kapcsán azonban abban a kivételes helyzetben vagyunk, hogy a jogalkotói cél normatív módon megfogalmazásra került: „A fióktelep a külföldi székhelyű anyacég szervezeti egységeként annak üzletszerű tevékenységét – vagy annak egy részét – végzi tartós jelleggel belföldön, relatív gazdálkodási önállósággal rendelkezik, beleértve azt is, hogy szerződéskötéseket is lebonyolít az anyacég nevében és javára.Nem rendelkezik jogi személyiséggel és – jogszabály eltérő rendelkezése hiányában – jogalanyisággal sem.”[26]Ez az álláspont jelenik meg a törvény miniszteri indokolásában is: „A külföldi vállalkozás magyarországi fióktelepe (a továbbiakban: fióktelep) a külföldi vállalkozás jogi személyiséggel nem rendelkező olyan magyarországi szervezeti egysége, telephelye, amely a cégnyilvántartásba való bejegyzéssel jön létre, s amely útján a külföldi cég Magyarországon vállalkozási tevékenységet folytathat.”[27]Az itt megfogalmazott szabályozási koncepció világos, szabatos, és összhangban van az általános polgári jogi felfogással. Ezt figyelembe véve azt gondoljuk, a törvény 2012 október előtti szövege – a fent jelzett hibáktól eltekintve – megfelelően tükrözi az eredeti jogalkotói szándékot, és a normaszöveg előző pontban kifejtett olvasata is összhangban van azzal.

A módosítás látszólag alapvető változást eredményezett, és egyértelmű helyzetet teremtett azzal, hogy az Ftv. 3. § (1a) bekezdésének első fordulata kifejezetten kimondja a fióktelep jogképességét. A helyzet azonban korán sem lett egyértelmű. Az Ftv. 3. § (1a) bekezdés második fordulata ugyanis az elsőnek ellentmondó rendelkezést tartalmaz a fióktelep jogképességére vonatkozóan, ezért ennek alapján bizonytalanná válik, hogy a külföldi vállalkozás fióktelepe tekintetében valójában mit kell jogképesség alatt érteni.

Amint fentebb bemutattuk, a Ptk. alapján a jogképesség arra való képességet jelent, hogy a jogalany a maga számára jogokat szerezzen és a kötelezettségeket vállaljon. Az Ftv. 3. § (1a) bekezdése a jogképesség kapcsán ugyancsak a jogok szerzésére és a kötelezettségek vállalására fókuszál, de a definíció egy lényeges ponton mégis eltér a Ptk. meghatározásától. Míg a Ptk. alapján a jogképesség lényegi eleme, hogy a jogalany saját maga számára szerez jogokat és vállal kötelezettségeket, addig az Ftv. szerint a fióktelep jogképessége azt jelenti, hogy „cégneve alatt a külföldi vállalkozás javára jogokat szerezhet és a külföldi vállalkozás terhére kötelezettségeket vállalhat, így különösen vagyont szerezhet, szerződést köthet, pert indíthat és perelhető.”[28]

A jogképesség általános polgári jogi fogalom, amelynek tartalmát a Polgári Törvénykönyv határozza meg. Az Ftv. 3. § (1a) bekezdésének második fordulata ugyanakkor nem értelmezhető másként, mint az első fordulatban deklarált jogképesség definíciójaként. Megítélésünk szerint önmagában értelmezési bizonytalanságot eredményez az, hogy az Ftv. a külföldiek magyarországi fióktelepe tekintetében a jogképesség – egy alapvető kódexben általános jelleggel meghatározott – fogalmát újradefiniálja, méghozzá úgy, hogy annak tartalma egy alapvető elemében éppen ellenkezője az általános fogalomnak. A jogképesség általános polgári jogi fogalma alapján az a jogalany, amely a maga számára nem szerezhet jogot és nem vállalhat kötelezettséget, nem jogképes. Hiába deklarálja a törvény a fióktelepet jogképesnek, ha ennek tartalma nem felel meg a polgári jogi jogképesség lényegének, akkor ez a jogképesség nem tud elvezetni sem ahhoz, hogy a fióktelep jogviszonyok, jogok és kötelezettségek alanyává váljon, sem pedig a tényleges perképességhez. A Kúria az 1/2012. PJE-ben épp ebből vezette le a pénzügyi fióktelep (perbeli) jogképességének hiányát: „Az Ftv. 24. § (3) bekezdésének az a rendelkezése, hogy az EGT-államban székhellyel rendelkező külföldi vállalkozás által létesített pénzügyi fióktelep az alapítója nevében, képviseletében jár el, azt jelenti, hogy a fenti körbe eső fióktelepnek nincs perbeli jogképessége, csak az alapítót képviselheti a perben.” Ha tehát valaki csupán más javára tud jogokat szerezni és kötelezettségeket vállalni, akkor jogalanyiságról nem beszélhetünk. A jogképességgel nem rendelkező fióktelep képviseletére jogosult személy az alapító szervezeti képviselőjének minősül.[29]

Az Ftv. 3. § (1a) bekezdésének azon fordulata alapján, amely szerint a fióktelep saját neve alatt a külföldi vállalkozás javára szerez jogokat és vállal kötelezettségeket, felmerülhet, hogy a fióktelepet nem a külföldi vállalkozás bizományosaként kell-e felfogni.[30]Ezt a gondolatot azonban azonnal el is vethetjük, hiszen a bizományosként való eljáráshoz is szükséges a jogképesség, ennek hiányában a fióktelep bizományosként sem tud szerződést kötni. A bizomány három önálló jogalanyt feltételez: a megbízót, a bizományost és a bizományossal szerződő felet. A fióktelep a külföldi vállalkozás szervezeti egységeként nem tud sem bizományi jogviszonyba kerülni a külföldi vállalkozással, sem pedig az alapítójától megkülönböztethető módon szerződéses kapcsolatba kerülni harmadik személyekkel.

Az Ftv. új 3. § (1a) bekezdése nem csupán a módosítás átgondolatlanságát tükrözi, hanem azt is jól mutatja, hogy a jogrendszer koherenciája nem hágható szabadon át; nem igaz, hogy a jogalkotó bármilyen képességgel felruházhat bárkit, azzal, hogy az adott képesség fogalmát – az általánosan használt értelmétől eltérően – az aktuális célnak megfelelően definiálja. Az ilyen jogalkotás csak a jogbiztonság rongálására alkalmas.

Mindezek eredményeként az a véleményünk, hogy a törvényi deklaráció ellenére, valójában 2012-t követően sem tekinthetjük jogképesnek a fióktelepet, mivel a törvény alapján kizárt, hogy a fióktelep a saját maga számára jogot szerezzen vagy kötelezettséget vállaljon. A külföldi vállalkozás magyarországi fióktelepe – a gazdasági társaság fióktelepével egyezően és az Ftv. 3. § (1a) bekezdésében deklarált jogképesség ellenére – ténylegesen, a szó általánosan elfogadott értelmében 2012. október 28. óta sem polgári jogi jogalany, továbbra is a külföldi vállalkozás jogképességgel nem rendelkező szervezeti egysége.

A pénzügyi fióktelep jogi státusza

Az Ftv. az általános telephez képest speciális szabályokat állapít meg a pénzügyi fióktelepre.[31]A pénzügyi fióktelep státuszára vonatkozó speciális szabályt az Ftv. 24. § (3) bekezdése tartalmazza. E rendelkezés eredeti formájában két szabályt tartalmazott. Az egyik szerint a pénzügyi fióktelepre nem irányadóak az Ftv. 10. § (1) és (2) bekezdéseiben foglalt azok a szabályok, amelyek a külföldi vállalkozás és a fióktelep gazdasági forgalomban való egyértelmű megkülönböztetését szolgálják, illetve a fióktelepnek a külföldi vállalkozástól való viszonylagos gazdasági függetlenségét biztosítják. A másik szabály pedig kimondta, hogy a pénzügyi fióktelep az alapítója nevében, képviseletében jár el. A Kúria, jogegységi határozatában éppen e szabály alapján foglalta el azt az álláspontot, hogy – a fióktelepre vonatkozó főszabálytól eltérően – a pénzügyi fióktelep nem rendelkezik jogképességgel (bár a jogegységi határozat a pénzügyi fióktelepnek a perbeli jogképességet vizsgálta, az abban kifejtett szempontok a polgári jogi jogképesség hiányát általában is megalapozzák). Nem vitatható, hogy mind a gazdasági önállóság hiánya, mind pedig a képviseleti minőség deklarálása azt juttatja kifejezésre, hogy a pénzügyi fióktelep és az azt alapító külföldi vállalkozás közötti kapcsolat szorosabb, mint a külföldi vállalkozások által alapított egyéb fióktelepek esetén.[32]Az Ftv. 24. § (3) bekezdésének mindkét szabálya valóban a felé mutat, hogy a pénzügyi fióktelep nem rendelkezik jogképességgel.

Cikkünk szempontjából az érdekes kérdés az, hogy ha – amint azt a fentiekben igyekeztünk kifejteni – minden fióktelepre áll az, hogy nem a saját nevében, hanem az alapító gazdasági társaság, illetve külföldi vállalkozás szervezeti egységeként, annak képviseletében jár el, akkor mi szükség van arra, hogy az Ftv. a pénzügyi fióktelep kapcsán ezt külön kimondja; nem teszi-e kérdésessé ez a szabály a fióktelep jogképességének általános hiányára vonatkozó értelmezésünk helyességét. Ennek megválaszolásához közelebbről meg kell vizsgálni az Ftv. 24. § (3) bekezdésének a pénzügyi fióktelep képviselőként való eljárását előíró szabályát. Ahhoz azonban, hogy közelebb férkőzhessünk e szabály tényleges jelentéséhez, érdemes felidézni az Ftv. 10. § (1) bekezdését és az ahhoz tartozó indokolást. Ez a szabály megtiltja a fióktelepnek, hogy „a külföldi vállalkozás nevében képviseleti tevékenységet” folytasson. Értelmezésünk szerint itt az Ftv. nem azt tiltja meg, hogy a fióktelep képviselje a külföldi vállalkozást (hiszen a fentiekben kifejtett fogalma alapján nem tud mást tenni), hanem azt, hogyképviseleti tevékenységet folytasson. Ezt a szabályt mindenképpen együtt kell értelmezni a 3. § (1) bekezdésében szereplő azzal a szabállyal, hogy főszabályként a fióktelep a tevékenységével összefüggésben járhat el hatóságok és harmadik személyek előtt, azaz a 10. § (1) bekezdése ezt a korlátozást fogalmazza meg a másik oldalról. A tilalom egyébként arról a képviseleti tevékenységről szól, amelyet az Ftv. 27. § (1) bekezdése a kereskedelmi képviselet kapcsán ilyenként meghatároz, és amelyet meg kell különböztetni a polgári jogi képviselettől. A képviseleti tevékenység tilalma nem érinti a fióktelepnek azt az alapvető sajátosságát, hogy a külföldi vállalkozás szervezeti egységeként annak nevében jár el. Az indokolás szerint ez a tilalom azt a célt szolgálja, hogy szétválasztódjanak azok a jognyilatkozatok, amelyeket a külföldi vállalkozás a fióktelepen keresztül tesz, azoktól, amelyek kapcsán közvetlenül jár el (azaz, ami a fióktelep útján folytatott tevékenységéhez kapcsolódik és amely attól független). Az indokolásból kiderül, hogy ennek alapvetően nem polgári jogi, hanem adminisztratív, ellenőrzési szempontból van jelentősége.

Míg tehát a külföldi vállalkozások fióktelepei általában nem működhetnek közre azokban az ügyletekben, amelyekben a külföldi vállalkozás nem a fióktelep révén vesz részt, a pénzügyi fióktelepek ezt is megtehetik, elláthatják a külföldi vállalkozás „közvetlen képviseletét” (ahogy a módosító törvény indokolása fogalmaz). Értelmezésünk szerint ezt kívánja kifejezni az Ftv. 24. § (3) bekezdésének az a szabálya, amely szerint a pénzügyi fióktelep „az alapítója nevében, képviseletében jár el”. Polgári jogi szempontból persze a közvetlen és közvetett képviselet ilyen megkülönböztetése nem igazán értelmezhető. A pénzügyi fióktelep esetében tehát olyan fióktelepről van szó, amely az Ftv. 27. § (1) bekezdésében meghatározott képviseleti tevékenységet is folytathatja. Ez a szabály tehát nem a pénzügyi fióktelep jogképessége szempontjából bír jelentőséggel (hiszen jogképességük a fióktelepeknek amúgy sincs), hanem az általa folytatható tevékenység köre szempontjából.

Az Ftv. 2012. évi módosítása nyomán változott az Ftv. 24. § (3) bekezdése is. A hatályos normaszöveg nem kategorikus kijelentést tesz arra nézve, hogy a pénzügyi fióktelep milyen minőségben jár el, hanem a fióktelep számára lehetővé teszi a választást a között, hogy a külföldi vállalkozások fióktelepére vonatkozó általános szabályok szerint jár el, vagy pedig a külföldi vállalkozás képviseletére irányuló tevékenységet folytat. A törvény miniszteri indokolása szerint a módosítás célja annak az eredeti jogalkotói szándéknak a megerősítése volt, hogy a pénzügyi fióktelepek, amellett, hogy – más fiókteleppel egyezően – relatív jogképességgel rendelkeznek, – más fiókteleptől eltérően – elláthatják a létesítő külföldi vállalkozás közvetlen képviseletét. A módosítást megelőzően a pénzügyi fióktelep tulajdonképpen olyan tevékenységet végzett, amelyet az Ftv. szerint a kereskedelmi képviselet végezhet, az alapítója nevében szerződést kötött, részt vett a szerződés előkészítésében, tájékoztatási, reklámtevékenységet végzett. A módosítás lehetővé tette a pénzügyi fióktelep részére, hogy a tevékenységével kapcsolatban saját név alatt eljárjon hatóságok és harmadik személyek előtt. Úgy gondoljuk, hogy a saját név alatt történő eljárás megengedése esetén valóban választási lehetőséget kell biztosítani a fióktelep számára annak meghatározására, hogy egy adott ügylet kapcsán milyen minőségben jár el, és a másik fél számára mindig egyértelmű kell, hogy legyen, hogy a fióktelepnek pontosan mi a szerepe. Ennyiben tehát jogos volt az Ftv. módosítása. Téves azonban az indokolás akkor, amikor azt állítja, hogy a választás aközött van, hogy a fióktelep saját nevében, mint egy (relatív) jogképes jogalany, vagy pedig mint egy képviselő jár el. A fióktelep nem rendelkezik sem abszolút, sem relatív jogképességgel, a választás csak abban illeti meg, hogy fióktelepi vagy képviseleti minőségben vesz részt egy ügyletben. Mindkét eljárás képviseletet jelent, méghozzá polgári jogi szempontból mindkettő a szervezeti egységre vonatkozó szabályok szerint a fióktelepet létrehozó anyacég képviseletét. Az viszont megkérdőjelezhető, hogy a pénzügyi fióktelep valóban jogosult arra, hogy saját cégneve alatt járjon el. Ez ugyanis csak akkor lehetséges, ha a külföldi vállalkozás a fióktelep útján végez vállalkozási tevékenységet és egyebek mellett vonatkoznak rá az elkülönült gazdálkodásra vonatkozó szabályok, például az, hogy a külföldi vállalkozás a fióktelep cégneve alatt szerzett vagyonról, jogokról, illetve vállalt kötelezettségekről saját cégneve alatt csak a fióktelep megszűnésekor, illetve az e törvényben meghatározott fizetésképtelenségi eljárások során, valamint a fióktelep cégneve alatt szerzett vagyonnal, jogokkal, kötelezettségekkel összefüggésben külföldön indított eljárások során rendelkezhet. A pénzügyi fióktelepre viszont ez nem igaz. A pénzügyi fióktelep alapítói csak olyan vállalkozások lehetnek, akik prudenciális felügyelet alatt állnak, tevékenységüket a prudenciális szabályoknak megfelelően folytathatják. Pénzügyi fióktelep nem végezhet elkülönült vállalkozási tevékenységet, nem lehet a pénzügyi fióktelep útján végzett vállalkozási tevékenységre elkülönített vagyon, hanem pénzügyi szolgáltató másodlagos letelepedése esetén is a saját egységes vagyonával végzi a tevékenységét. Véleményünk szerint ezért hibás, az uniós joggal ellentétes az a szabály, amely megengedi a pénzügyi fióktelep részére, hogy ne csak az alapítója képviselőjeként járhasson el. Az viszont sem a módosítás előtti, sem a módosított Ftv. alapján nem világos, hogy a képviselőként eljáró pénzügyi fióktelep mennyiben különbözik a kereskedelmi képviselettől.

Az uniós jogi háttér

A rendszerváltást követő években Magyarország sorra kötött nemzetközi egyezményeket, ezek között, kiemelkedően az 1994. évi I. törvénnyel kihirdetett Európai Megállapodást, amelyekben, többek között, vállalta, hogy biztosítja a külföldi vállalkozások magyarországi letelepedésének diszkriminációmentes lehetőségét. E kötelezettség teljesítéseként született, egyebek mellett, az Ftv. is. Időközben azonban Magyarország az Európai Unió tagja lett, tehát nem elegendő eleget tenni az Európai Megállapodásban vállalt kötelezettségeknek, hanem biztosítani kell azt is, hogy a hazai szabályozás összhangban legyen az uniós joggal.

Kiindulópontként az Európai Unió Működéséről szóló Szerződés 49. és 54. cikke szolgál, amely – összhangban az Európai Unió Bíróságának korábbi döntésével[33]– az unió területén székhellyel rendelkező, az unió valamely tagállamának joga alapján létrehozott társaság számára biztosítja a másodlagos letelepedés szabadságát, azaz azt, hogy az unió területén, a székhelyétől különböző országban képviseletet, fióktelepetvagy leányvállalatot alapítson.

A hitelintézetre mint különös szabályozás hatálya alá tartozó vállalkozásra a másodlagos letelepedés szabadságát az Európai Parlament és a Tanács 2013/36/EU irányelve kifejezetten is biztosítja. „A tagállamok gondoskodnak arról, hogy területükön az I. mellékletben felsorolt tevékenységeket a 35. cikk, a 36. cikk (1), (2) és (3) bekezdése, a 39. cikk (1) és (2) bekezdése valamint a 40–46. cikk értelmében fióktelep létesítésével vagy szolgáltatásnyújtás útján egy másik tagállam illetékes hatóságai által engedélyezett és felügyelt bármely hitelintézet folytathassa, feltéve, hogy engedélye kiterjed ezekre a tevékenységekre.”

Az Európai Parlament és a Tanács hitelintézetekre és befektetési vállalkozásokra vonatkozó prudenciális követelményekről és a 648/2012/EU rendelet módosításáról szóló 575/2013/EU rendelete szerint a „fióktelep”: olyan üzletviteli hely, amely jogilag nem önálló részét képezi egy intézménynek, és amely közvetlenül bonyolítja az intézményi tevékenység szerves részét képező ügyleteket vagy az ügyletek egy részét.[34]Azaz az uniós jog szerint a hitelintézet fióktelepe nem önálló jogalany, hanem a hitelintézet jogilag nem önálló részét képező üzletviteli hely.

Az Európai Unió Bírósága egy előzetes döntéshozatalra irányuló ügyben[35]azt vizsgálta, hogy az egyesült királyságbeli bank olaszországi fióktelepét önálló banknak lehet-e tekinteni.[36] A bíróság megállapította, „[…] hangsúlyozni kell, hogy az FCE IT[37] mint az FCE Bank[38] telephelye kétségtelenül nem rendelkezik önálló jogi személyiséggel, és így az kizárólag az utóbbi fióktelepe.”[39]Ugyancsak megállapította a bíróság, hogy „a fióktelep nem maga viseli a hitelintézet tevékenységéhez kötődő gazdasági kockázatot, így például annak kockázatát, hogy egy ügyfél nem fizeti vissza a neki nyújtott kölcsönt. Ezt a kockázatot a bank mint jogi személy viseli, és ennek érdekében vizsgálható a székhelye szerinti tagállamban pénzügyi stabilitása és fizetőképessége.”[40] Az ítélet 36. bekezdésében, a jogképességgel kapcsolatban hivatkozott főtanácsnoki indítvány megállapítja: „Meghatározásánál fogva a fióktelep csak egy jogi személyiség nélküli, egyszerű üzletviteli helynek minősül. Kiemeljük, hogy a fióktelep nem a saját érdekében, hanem azon hitelintézet megjelenési formájaként végzi tevékenységeit, amely a székhely szerinti államban kapott engedélynek köszönhetően a 2000/12 irányelv értelmében jogosult arra, hogy tevékenységeit fióktelep útján valamely tagállamban folytassa.”[41]

Az uniós jog alapján tehát a fióktelepek jogi önállósággal nem rendelkező üzletviteli helynek minősülnek, amelyek jogképességgel nem rendelkeznek. Nem állna tehát összhangban az uniós joggal az a magyar szabályozás, amely a módosított Ftv. szerint jogképességgel ruházza fel a pénzügyi fióktelepeket.

Összegzés

Az Ftv. megalkotásának elhatározásakor a jogalkotó világosan – és a hazai gazdasági társaságok fióktelepeire vonatkozó szabályozással összhangban – megfogalmazta a fióktelep státuszának alapvető elemeit, amelyek alapján egyértelmű, hogy a fióktelep a külföldi vállalkozás jogalanyisággal nem rendelkező szervezeti egysége. Alapvetően ez a jogi koncepció érvényesült az Ftv. eredeti szövegében, noha már az is tartalmazott néhány nem kellően szabatos és az alapvető koncepcióval összhangban nem álló megfogalmazást, amely jogi bizonytalanság forrása. Ezért indokolt volt e kérdésben jogegységi határozatot hozni. A Kúria azonban az összefüggésekből kiragadva, csupán néhány rendelkezést vizsgált, ezért a PJE indokolásában helytelenül minősítette a külföldiek fióktelepeit általában jogképeseknek, és helytállóan ugyan, de nem a megfelelő indok alapján mondta ki, hogy a pénzügyi fióktelep nem rendelkezik jogképességgel.

A jogalkotó sérelmesnek találta a PJE határozat azon álláspontját, amely szerint a pénzügyi fióktelep nem jogképes. A jogalkotó abban a téves felfogásban módosította az Ftv.-t, hogy a fióktelep (relatív) jogképességgel rendelkezik. A jogalkotó tévedése tükröződik a jogképesség fogalmára adott törvényi definícióban. Ez alapvetően eltér a jogképesség általánosan elfogadott fogalmától, és éppen azt fejezi ki, hogy a fióktelep valójában nem jogképes. A fióktelepnek, ahhoz, hogy az azt létrehozó vállalkozás nevében akár szerződéskötés során, akár perben eljárhasson, nem kell jogképesnek lennie; a vállalkozás szervezeti egységeként ezt megteheti. Megítélésünk szerint a hibás törvénymódosítás nem változtatta meg a fióktelep alapvető jogi státuszát; a külföldi vállalkozás fióktelepe, a hazai fiókteleppel egyezően, továbbra is az alapítója önálló jogalanyisággal nem rendelkező szervezeti egysége, amely a polgári jogi jogviszonyokban és az azokkal kapcsolatos eljárásokban az alapító nevében, azaz képviselőként jár el.

Ennek ellenére, az egyértelmű jogi helyzet megteremtése érdekében szükséges lenne az Ftv.-nek a fióktelep jogi státuszára vonatkozó szabályait újrafogalmazni. Ez lenne összhangban azzal is, hogy az Európai Unió joga szintén fogalmilag jogképtelennek minősíti a pénzügyi fióktelepeket. A dogmatikailag helyes szabályozás nem okoz működési, felügyeleti stb. kockázatot vagy problémát, de azokban a folyamatban lévő perekben, amelyekben a fióktelep a peres fél, felülvizsgálatra szorulhat a fióktelep perbeli jogképességének megítélése. 

[1]1/2012. PJE.

[2]Az Ftv-t, 2013. január 1-jei hatállyal módosította az egyes pénzügyi tárgyú törvények módosításáról szóló 2012. évi CLI. törvény.

[3]Ptk. 2:1. §.

[4]Ptk. 3:1. §.

[5]Ptk. 3:3. § (3) bek.

[6]Ptk. 3:30. § (2) bek.

[7]Ptk. 3:32. §.

[8]Világhy Miklós–Eörsi Gyula: Magyar polgári jog I. Budapest, 1965, Tankönyvkiadó, 107. o. Kiemelés tőlünk.

[9]Asztalos László: A jogképesség. In Eörsi Gyula–Gellért György (szerk.): A Polgári Törvénykönyv magyarázata. Budapest, 1981, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 92. o. Kiemelés tőlünk.

[10]Szladits Károly (szerk.): A magyar magánjog, Első kötet, Személyi jog. Budapest, 1941, Grill Károly Könyvkiadóvállalata, 185. o.

[11]A Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) 48. §.

[12]Ptk. 2:1. § és 3:1. §, valamint a társasházakról szóló 2003. évi CXXXIII. tv. 3. § (1) bek.

[13]Ctv. 7. § (2) bek.

[14]A külföldi székhelyű vállalkozások magyarországi fióktelepeiről és kereskedelmi képviseleteiről szóló 1997. évi CXXXII. törvény, valamint a külföldiek magyarországi befektetéseiről szóló 1988. évi XXIV. törvény módosításáról szóló 2003. évi LIV. törvény miniszteri indokolásának általános része.

[15]Kisfaludi András: A jogi személy általános szabályai. In Vékás Lajos–Gárdos Péter (szerk.):Kommentár a Polgári Törvénykönyvhöz. Budapest, 2014, Wolters Kluwer, 1. kötet 207. o. A jogképesség és a jogi személyiség itt is jelzett szoros kapcsolatával függ össze, hogy a Ptk. alapján gazdasági társaságot már csak jogi személyként lehet alapítani; nem létezik olyan társasági forma, amely jogképes, de jogi személyiséggel nem rendelkezik.

[16]Kiemelés tőlünk.

[17]Kiemelés tőlünk.

[18]Magánjogi tvr. 56/B. § (1) bek.

[19]Magánjogi tvr. 60. § b) pont.

[20]44/2001/EK rendelet 5. cikk 5. pont.

[21]44/2001/EK rendelet 9. cikk (2) bek.

[22]44/2001/EK rendelet 15. cikk (2) bek.

[23]44/2001/EK rendelet 18. cikk (2) bek.

[24]Gárdos Péter a pénzügyi fióktelepek jogállását vizsgáló cikkében még maga is abból indult ki, hogy az általános fióktelep jogképes, és ehhez képest mutatta be, hogy a pénzügyi fióktelepekre vonatkozó szabályozás alapján a pénzügyi fióktelep nem rendelkezik jogképességgel. (Gárdos Péter: A pénzügyi fióktelep jogképessége. Magyar Jog, 2011/8., 479–481. o.)

[25]Lásd a 2012. évi CLI. törvény miniszteri indokolását.

[26]A külföldi székhelyű vállalkozások magyarországi letelepedésének egyes formáiról szóló törvényi szabályozás koncepciójának tézisei 3. pont – A külföldi székhelyű vállalkozások magyarországi letelepedésének egyes formáiról szóló törvényi szabályozás koncepciójáról szóló 1019/1997. (II. 20.) Korm. határozat melléklete. Kiemelés tőlünk.

[27]Az Ftv. 1–2. §-ához fűzött miniszteri indokolás.

[28]Kiemelés tőlünk.

[29]Ptk. 3:30. § (2) bek.

[30]A Ptk. 6:281. § (1) bekezdése szerint bizományi szerződés alapján a bizományos főkötelezettsége szerződéskötés a saját nevében, a megbízó javára.

[31]Az Ftv. különbséget tesz az Ftv. 2. § e)pont szerinti EGT-államban és az egyéb államokban székhellyel rendelkező külföldi vállalkozások között. A jelen cikkben kizárólag az EGT-államban székhellyel rendelkező külföldi vállalkozásokra vonatkozó szabályozást vizsgáljuk, ezért pénzügyi fióktelep alatt csak azokat a pénzügyi fióktelepeket értjük, amelyek alapítója olyan külföldi vállalkozás, amely EGT-államban rendelkezik székhellyel.

[32]Gárdos Péter fent említett korábbi cikkében konkrét példákon keresztül kimutatta, hogy a pénzügyi szabályozás is a külföldi vállalkozást tekinti alanyának, a fióktelepet pedig annak szerves részeként kezeli.

[33]C–212/97.

[34]4. cikk (1) bekezdés 17. pont. Csupán utalunk rá, hogy pénzügyi fióktelep jogállását szabályozó uniós jogszabályok hosszú idő óta azonos rendelkezéseket tartalmaznak. Lásd pl. a 2000/12/EK irányelv 1. cikk 3. pontját, a 2006/48/EK irányelv 4. cikk 3. pontját és a 2013/36/EU irányelv 3. cikk 1. pontját.

[35]Ministero dell’Economia e delle Finanze, v Agenzia delle Entrate (C-210/04)

[36]A fenti 20. számú lábjegyzetben hivatkozott ítélet 35. pont.

[37]Ti. az egyesült királyságbeli székhelyű FCE Bank plc olaszországi fióktelepe.

[38]Ti. az egyesült királyságbeli székhelyű hitelintézet.

[39]A fenti 36. számú lábjegyzetben hivatkozott ítélet 23. pont.

[40]A fenti 36. számú lábjegyzetben hivatkozott ítélet 36. pont.

[41]Főtanácsnoki indítvány 46. pont.