Gondolatok a Ptk. megújuló értékpapírjogi szabályaival kapcsolatban

Szerző: Tomori Erika

Polgári Jog, 2017/1.

1. Bevezetés

[1] A Polgári Törvénykönyvrőlszóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) értékpapírjogi szabályait alapvetően megváltoztatta a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény módosításáról szóló 2016. évi LXXVII. törvény (a továbbiakban: Módosító tv.). Az új szabályok 2017. január 1-jén léptek hatályba. Kisfaludi András a Polgári Jog 2016/5. számában részletesen bemutatta, hogy téves az a szándék, amely a tőkepiaci szabályozásnak kíván elsőbbséget adni és amely a dematerializált okiratokra vonatkozó szabályokat eltávolítja a Ptk.-ból. Egyetértve az ott írtakkal az alábbiakban a módosítás további hibáira kívánok rámutatni.

2. A módosítás indokoltsága

[2] Mindenekelőtt fontosnak tartom rögzíteni, hogy az olyan jogállami értékek szempontjából, mint a jogbiztonság, alapvető problémát jelent egy, a piacgazdaságban jelentős szerepet betöltő ágazat, a tőkepiac meghatározó instrumentumára, jelesül az értékpapírra vonatkozó, alig hatályba lépett szabályok kialakult piaci vagy joggyakorlat nélküli átfogó módosítása.

[3] A Ptk. értékpapírjogi része évek előkészítő munkája és számos konzultáció eredményeként alakult ki. A normaszöveg a korábbi szabályozás több hiányosságát orvosolta. A Ptk. végre méltó helyen, önálló részben szabályozta az értékpapírokat, e szabályozás struktúrája világos, áttekinthető és logikus: az általános kérdéseket követően külön rendelkezett az okirati és a dematerializált formában előállított értékpapírokról. További - a gyakorlatot is segítő - előnye a Ptk. szabályozásának, hogy az értékpapírokra vonatkozó valamennyi anyagi jogi normát - egyes szabályokat a tőkepiacról szóló 2001. évi CXX. törvényből (a továbbiakban: Tpt.) átvéve - a Ptk.-ban helyezte el.

[4] Álláspontom szerint a Ptk. normaszövege semmilyen olyan hibát nem tartalmaz, amely akár a Kormány által meghatározott célokat veszélyeztetné, akár a Ptk. egyéb részeihez képest vagy önmagában alapvető ellentmondást hordozna, és a Ptk. hatálybalépése óta sem következett be olyan változás, ami a hirtelen módosítást indokolná. Ezt látszik alátámasztani, hogy az Igazságügyi Minisztérium helyettes államtitkára által írt Ptk.-módosító tézisek sem utaltak az értékpapírjogi szabályok módosításának a szükségességére. *  Sajnálatos módon a módosítás indokai sem magából a normaszövegből, sem a miniszteri indokolásból, sem pedig a Módosító tv. más rendelkezéseinek értelmezésével kapcsolatban egyébként gyakran hivatkozott minisztériumi interjúkból, sajtóközleményekből nem állapíthatók meg.

[5] A miniszteri indokolás csupán annyit tartalmaz, hogy „[k]ülönösen sürgetővé vált a Ptk. és a [Tpt.] egymással történő megfeleltetése. A Ptk.-ban és a Tpt.-ben meghatározott fogalmak összhangjának biztosítása a gazdasági élet kiszámítható működése és a jogbiztonság szempontjából alapvető követelmény, ezért indokolt a Ptk.-nak az értékpapírra vonatkozó alapvetéseit a szabályozási területre speciálisan irányadó Tpt. rendelkezéseihez igazítani. Ahol pedig a Tpt. - vagy felhatalmazása alapján kiadott más jogszabály - részletes szabályokat rögzít, mint például a dematerializált értékpapírok előállítása, átalakítása, vagy átruházása esetében, ott a szabályozás Ptk.-beli fenntartása nem célszerű.” Ez az érv azonban nem foghat helyet, hiszen erre hivatkozással - ahogyan arra Kisfaludi András is felhívta a figyelmet - nem lett volna szükség a régi Ptk. szabályainak módosítására sem: a Ptk. egyik érdeme éppen az, hogy az értékpapír magánjogi szabályait végre egy jogszabályhelyen, rendszerbe foglaltan tartalmazza. 

3. A szabályozás helyének megválasztása

[6] A Módosító tv. a számítógépes jel formájú (dematerializált) értékpapír szabályait elhagyja a Ptk.-ból, és azokat ismét a Tpt.-ben helyezi el. A miniszteri indokolás szerint „a jogterület szabályozásának hatékonysága és konzisztenciája megkívánja egyes rendelkezések ágazati jogszabályokba történő átültetését. [...] „Ahol [...] a Tpt. - vagy felhatalmazása alapján kiadott más jogszabály - részletes szabályokat rögzít, mint például a dematerializált értékpapírok előállítása, átalakítása, vagy átruházása esetében, ott a szabályozás Ptk.-beli fenntartása nem célszerű.”

[7] Kétségtelen, hogy a jogalkotó a Ptk. hatálybalépésével elmulasztotta összhangba hozni a Ptk. és a Tpt. szabályait, és a Ptk. elfogadását követően sem került sor a Tpt. módosítására, így egyes kérdéseket mindkét jogszabály szabályoz. Ez azonban puszta jogalkotási hiba következménye: a jogalkotónak a Ptk. hatálybalépésével hatályon kívül kellett volna helyeznie a Tpt. feleslegessé vált rendelkezéseit. A szabályozás helye ugyanis nem lehet „szabadon választott”: az alapvető polgári jogi jogintézmények helye a Ptk.-ban van. Az ágazati jogszabályok - például a Tpt. és a befektetési vállalkozásokról és az árutőzsdei szolgáltatókról, valamint az általuk végezhető tevékenységek szabályairól szóló 2007. évi CXXXVIII. törvény - csupán a kiegészítő szabályokat rögzíthetik. Semmilyen érv nem szólhat 2016-ban a mellett, hogy a rendkívül széles körben alkalmazott dematerializált értékpapírok szabályait ne a Ptk. rögzítse.

4. Kógencia és diszpozitivitás

[8] A Ptk. által hozott legjelentősebb változás a szabályozás diszpozitivitása: újabb értékpapírfajtákat a Ptk. alapján már nemcsak külön jogszabály, hanem bármely kibocsátó is létrehozhat, feltéve, hogy az megfelel az értékpapírokkal szemben a Ptk.-ban meghatározott normatív követelményeknek.

[9] A 2017. január 1-jén hatályba lépett szabályozás egyik legfontosabb hiányossága, hogy ezzel a jelentős újdonsággal kapcsolatban kétségeket ébreszt. A Ptk. új 6:568. §-a ugyanis úgy rendelkezik, hogy „Az e részben foglalt rendelkezésektől annyiban lehet eltérni, amennyiben azt más jogszabály lehetővé teszi.” Hasonló szabályt a Ptk. nem tartalmazott, amelyből - figyelemmel a kötelmekre vonatkozó szabályozás diszpozitív jellegét rögzítő 6:1. § (3) bekezdésre - az következett, hogy a felek az értékpapírokra vonatkozó szabályoknak a felek jogaira és kötelezettségeire vonatkozó rendelkezéseitől eltérhetnek. Természetesen az eltérés joga nem volt korlátlan: az értékpapírokkal kapcsolatos definitív jellegű, nem a felek jogait és kötelezettségeit megállapító normáktól a felek nem térhettek el.

[10] További problémája a szabályozásnak, hogy a 6:568. §-nak ellentmondani látszik a Módosító tv. miniszteri indokolása, amely kimondja, hogy „A törvény ugyanakkor továbbra is fenntartja a Ptk. által bevezetett, meghatározó újításokat. Ennek megfelelően a törvény átveszi azt az értékpapír-fogalmi megközelítést, amely a nevesített értékpapírfajták mellett, azoktól eltérő, jogszabályban nem nevesített értékpapírok létrehozását is lehetővé teszi (ún. nyitott értékpapír fogalom). Ebben a formában a szabályozás kielégítően képes alkalmazkodni a tőkepiac innovációs igényeihez, valamint megfelel a nyitott piacgazdaság által támasztott elvárásoknak. [...] A törvény a nyitott értékpapír fogalom megtartása mellett [...] változatlanul tartalmazza a jogszabályban külön nem nevesített értékpapírfajták kapcsán megkövetelt tartalmi elemeket [...].”. Ezen jogszabályhely lehetséges értelmezése, hogy új típusú értékpapírok létrehozhatók, azonban az alaki legitimációs hatás, a kifogáskorlátozás, a kibocsátás hibája, az átruházás és a megsemmisítés kapcsán nem lehet eltérni a Ptk. szabályaitól. Ilyen jogalkotói szándék esetén azonban ezt kellett volna világosan megfogalmazni.

[11] Megjegyzem, a környező országokban sok olyan értékpapír létezik, amely a magyar jog alapján kógens szabályozás esetén nem minősülne értékpapírnak és emiatt Magyarországon nem volna kibocsátható, ezzel pedig a szabályozás önmagában valódi versenyhátrányt okozna a magyar gazdaságnak.

5. Az értékpapír által megtestesített kötelem kérdése

[12] A szabályozás másik alapvető problémája annak meghatározása, hogy értékpapír miről állítható ki.

[13] A Módosító tv. szerint az értékpapír jogról kerülhet kiállításra.  Ez a jog tehát pl. tulajdonjog, zálogjog, haszonélvezet vagy más, átruházható jog lehet. Nem vitatva a jogról kiállított értékpapírok létjogosultságát, fontos kiemelni, hogy az értékpapírok túlnyomó többsége nem jogról, hanem követelésről kerül kiállításra (az állampapírok: államkötvények, kincstárjegyek pénzkövetelésről szólnak, de pénzkövetelésről szól a jelzáloglevél, illetve a többi kötvény is, nem beszélve a váltóról, a csekkről és a befektetési jegyről).

[14] Az, hogy az új Ptk. hatályos szövege a lehető legtágabban - bár helyenként következetlenül, de értelmezhetően - követelésként, szolgáltatásként vagy jogként (Ptk. 6:565. §) határozza meg az értékpapírban megtestesülő jogviszonyt, a szabályozás megengedő, diszpozitív voltát és a nyitott értékpapír-fogalom alkalmazhatóságát szolgálja. Ezzel szemben az értékpapírok alapjogviszonyának jogra szűkítése - tekintettel a kógens szabályozásra is - megnehezíti a gazdaság alapvető működését szolgáló pénzkövetelésről szóló értékpapírok kibocsátását, és akadályozza a nyitott értékpapír-fogalommal lehetővé vált újfajta értékpapírok létrehozatalát, azon túl, hogy ellent is mond az értékpapírokkal kapcsolatban kialakult jogszabályoknak és gyakorlatnak. Azzal, hogy a pénzkövetelésről szóló értékpapír nem „alapesete” az értékpapíroknak (szemben a tényleges gyakorlattal), hanem kivételessé válik, az a furcsa helyzet áll elő, hogy a gazdaságban a legnagyobb jelentőséggel bíró kötvény a kógenciát előíró szabály alkalmazásával külön jogszabályok, nevezetesen a Tpt. és a kötvényről szóló 285/2001. (XII. 26.) Korm. rendelet alapján bocsátható ki, míg új, jogszabályban nem nevesített, pénzkövetelésről vagy szolgáltatásról szóló értékpapír kibocsátására - amire a piacon tényleges igény van - egyáltalán nem lesz lehetőség. Ezzel szemben, bár valamilyen jogról értékpapír ezen új szabály alapján kibocsátható volna, de éppen pl. a tagsági joggal kapcsolatban rögzíti a Ptk. hogy arról kizárólag a jogszabály által nevesített részvény kerülhet kiállításra.

6. A kibocsátás szabályozása

[15] A Ptk. tartalmi szempontból fontos újdonságot hozott azzal, hogy szabályozza a kibocsátás aktusát, ezzel egyértelművé téve, hogy az értékpapír létrejöttéhez két konjunktív feltétel teljesítése, egyrészt a jogcím, másrészt pedig az értékpapír „birtokának” a jogosult részére történő „átruházása” szükséges.  Az új Ptk. ennek kimondásával sok korábban bizonytalanságot okozó kérdést egyértelműen rendez. Ezen rendelkezés törlése a korábbi jogbizonytalanságot hozza vissza.

[16] Amiatt is érthetetlen ennek a rendelkezésnek a hatályon kívül helyezése, mivel ehhez képest a kibocsátás hibájára vonatkozó rendelkezést [Ptk. 6:568. §, Ptk. új 6:566. § (1) bek.] a Módosító tv. nemcsak fenntartja, hanem azt - tekintettel arra, hogy e körben nem tesz különbséget az okirati formában és a dematerializált formában előállított értékpapírok között - ki is terjeszti, és egységesen, mindkét előállítású értékpapírra vonatkozóan írja elő. Márpedig ha nincs szabályozva az értékpapír kibocsátása, hogyan szabályozható, állapítható meg annak hibája? Miniszteri indokolás hiányában azt gondolom, hogy e szabályokból az következik, hogy a kibocsátásra vonatkozó rendelkezés pusztán jogtechnikai hiba következtében maradt el, így 2017. január 1-jétől változatlanul az kell hogy legyen a Ptk. helyes értelmezése, hogy az értékpapír kibocsátásának a hiányában nem jön létre értékpapír-kötelem. Eltérő értelmezés hiányában ugyanis a kibocsátás hibájára vonatkozó rendelkezések válnának értelmezhetetlenné.

7. Előállítási forma - átalakítás

[17] A Módosító tv. érdeme, hogy az értékpapírok előállítási formája keretében egyértelművé teszi, egyedi értékpapír kizárólag okirati formában állítható elő.

[18] Az értékpapírok előállításával kapcsolatban azonban - annak folytán, hogy a dematerializált értékpapírra vonatkozó szabályok jelentős része törlésre kerül a Ptk.-ból - a polgári jogba tartozó jelentős kérdések szabályozása hiányzik. Ilyen az előállítási formák módosításának magánjogi hatása, azaz az okirati formában előállított értékpapírok dematerializálttá vagy a dematerializált értékpapírok okirativá alakításának következményei. Ezek a kérdések a Ptk. helyett feltehetőleg továbbra is a Tpt.-ben kerülnek rendezésre, ez azonban véleményem szerint a szabályozás tárgya okán hibás megközelítés. Az értékpapír előállítási formájának módosítása kihat az értékpapír jogosultját megillető jogokra: gondoljunk különösen arra a rendelkezésre, hogy az átalakításra be nem nyújtott értékpapír jogosultja elveszti az értékpapírra fennálló jogait (Ptk. 6:574. §). Emiatt ezen kérdések közül legalább az alapvető magánjogi szabályok a Ptk.-ba tartoznak.

8. Az értékpapír típusai

[19] Az értékpapír átruházási formája (típusa) szempontjából a Ptk. átgondoltan módosított a korábbi megközelítésen azzal, hogy kimondta: bemutatóra szóló vagy névre szóló az okirati formában előállított értékpapír lehet, míg a dematerializált értékpapír ebből a szempontból egy külön típust alkot. Ezen megközelítés alapja, hogy a bemutatóra illetve névre szólóság kizárólag okirati formában előállított értékpapírok esetében értelmezhető: az értékpapír a mindenkori birtokosát kizárólag tárgyiasult dolog esetén tudja igazolni (bemutatóra szóló értékpapír), illetve az értékpapír alapján annak megállapítása, hogy ki minősül az alaki legitimáció szabályai folytán az értékpapír jogosultjának, szintén kizárólag okirati értékpapír esetében lehetséges (névre szóló értékpapír).

[20] Ha az értékpapír számítógépes jel, úgy maga az értékpapír nem tudja igazolni a jogosultját (hiszen az értékpapír a jogosultra vonatkozóan semmilyen adatot nem tartalmaz), itt tehát az okirati formában előállított értékpapírokra leírt alaki legitimációs szabály nem tud érvényesülni. Ez esetben a dematerializált értékpapír nyilvántartását szolgáló, névre szóló értékpapírszámla az, aminek alapján az értékpapír jogosultja meghatározható. A két kérdés ugyanakkor nem keverhető össze: amennyiben az értékpapír tartalma alapján megállapítható annak jogosultja, akkor beszélhetünk névre szóló értékpapírról, míg ha a jogosult személyének ismerete alapján állapíthatjuk meg, hogy a számláján nyilvántartott értékpapíroknak ő a jogosultja, úgy az értékpapírszámla névre szólóságáról - és nem magának az értékpapírnak a névre szólóságáról - van szó. Ennek alapján alapvetően elhibázottnak tartom a Módosító tv.-ben a régi szóhasználat visszatérését. A probléma azonban nem pusztán szóhasználati jellegű, hiszen a régi szóhasználat felélesztésével értelmezési problémákat vet fel, hogy a Ptk. névre szóló értékpapírokra vonatkozó szabályai mennyiben alkalmazhatóak dematerializált értékpapírok esetén.

9. A jogosult személyének nem átruházás útján való megváltozása

[21] Mind az elmélet, mind a gyakorlat szempontjából nagy jelentőségű, hogy a Ptk. az okirati formában előállított, és a dematerializált értékpapír esetében - az előállítási formától függően - szabályozza azt a kérdést, ha az értékpapír jogosultjának személye nem átruházás útján változik meg. * 

[22] Ehhez képest a Módosító tv. - bár részben megtartja a Ptk. szövegét - nem értelmezhető: mivel általában a „névre szóló értékpapírok”-ról rendelkezik, arra tekintettel, hogy a Módosító tv. szerint a dematerializált értékpapír is névre szólónak minősül, az mind az okirati formában előállított, mind a dematerializált értékpapír jogosultjának nem átruházással történő változására alkalmazandó, azonban ehhez képest a normaszöveg kizárólag az okirati formában előállított értékpapírra értelmezhető. * 

[23] Megjegyzem, hogy mindkét jogszabályszöveg magában hordoz egy további problémát: külön jogszabályba utalja annak rendezését, hogy ki jogosult az okirati formában előállított névre szóló értékpapír esetében az értékpapírt nem átruházással szerző új jogosult személyének az értékpapírra való rávezetésére. Tekintettel arra, hogy ilyen rendelkezést eddig kizárólag a Ptk. tartalmaz a részvényre vonatkozóan, itt mindenképpen észlelhető egy szabályozási hiányosság: vagy a többi okirati formában előállítható értékpapírra vonatkozó jogszabályt volna szükséges kiegészíteni az erre vonatkozó rendelkezésekkel, vagy pedig indokolt volna ezt az elvárást a Ptk.-ból törölni.

10. Az értékpapírszámla szabályozása

[24] A Ptk. további érdeme, hogy meghatározza az értékpapírszámla fogalmát és annak szabályait. (Azon lehet vitatkozni, hogy az értékpapír fogalma körében vagy a szerződések között szükséges-e ezeket a szabályokat elhelyezni, azonban az értékpapírszámla-szerződés Ptk.-beli szabályozásának indokoltsága nem vitatható.)

[25] A Módosító tv. ezt a rendelkezést törli, feltehetőleg arra tekintettel, hogy az értékpapírszámla szabályai a Tpt.-ben megtalálhatóak. Az értékpapírszámla alapvető szabályainak a Ptk.-ban való elhelyezése ugyanakkor mind a jogintézmény jelentősége, mind pedig a szabályozás tárgya okán vitán felül áll, hiszen egy olyan polgári jogi jogviszonyról van szó, amely ráadásul az egyéb számlákhoz képest speciális tulajdonságokkal is rendelkezik, az értékpapír tulajdonjogát tartja nyilván. Különösen érthetetlen ezen szabály hatályon kívül helyezése amiatt, mivel a Ptk. egyéb rendelkezései, például a dematerializált értékpapír szabályai [Ptk. új 6:566. § (6) bek., 6:567. §, 6:569. § (7) bek.], illetve a fizetési számla (Ptk. 6:398. §) szabályai utalnak az értékpapírszámlára, noha annak fogalmát és szabályait a Ptk.-ból a jövőben már nem határozza meg.

11. Fogalmazásbeli hiányosságok

[26] Fontos felhívni a figyelmet arra is, hogy a Módosító tv. szóhasználata pongyola, következetlen, emiatt a gyakorlatban felmerülő kérdésekre nem hogy megoldást nem ad, hanem újabb problémákat szül, így például:

- Az „okirati formában előállított értékpapír” fogalmára többféle megjelölést használ: „papír alapú okirat” [Ptk. új 6:565. § (1) bek.], „okirat” [Ptk. új 6:565. § (2) bek.], „értékpapírnak minősülő okirat” [Ptk. új 6:565. § (4) bek.], „okirati formában kibocsátott értékpapír” [Ptk. új 6:565. § (3)-(4) bek.], „okirati formában előállított értékpapír” [Ptk. új 6:569. §], ráadásul ehhez képest a Ptk. részvénytársasági része „nyomdai úton előállított” részvényről (Ptk. 3:214-3:216. §) beszél. Nem világos, hogy itt eltérő jogintézményekről, vagy csupán pontatlan fogalmazásról van szó.

- Változatosan használja a Ptk. a „kiállító” [Ptk. új 6:566. § (1) bek.] és a „kibocsátó” [Ptk. 566. § (3), (7) bek.] kifejezéseket is. Ezek a fogalmak azonban - mindkettő alkalmazása esetén - nem „szabadon választottak”: a váltójogi szabályok egyértelműsítik, hogy a kiállító a saját fizetését ígéri (lásd a saját váltó szabályait), míg kibocsátója az idegen váltónak van, aki mást szólít fel a fizetés teljesítésére [1/1965. (I. 24.) IM rendelet 1. § 8. pont, 75. § 7. pont]. 

12. Összegzés

[26] Álláspontom szerint koncepciójában és részleteiben is alapvetően elhibázott a Ptk. értékpapírjogi szabályainak felülvizsgálata. A Ptk. szabályai számos dogmatikai problémára adtak választ, miközben a gyakorlat igényeit messzemenőkig kielégítették, ezért a módosításnak nem látom indokát. A szabályozás azonban ettől függetlenül is problematikus: a hibás megfogalmazások sok értelmezési problémához fognak vezetni. A fenti alapvető problémák áttekintése alapján legalábbis felmerül az a kérdés, indokolt-e ezen szabályok 2017. január 1-jei hatálybaléptetése.