Észrevételek a Ptk. tervezett módosításának egyes zálogjogi és kötelmi jogi rendelkezéseihez

Szerző: Gárdos Péter

letöltés

Polgári Jog 2016/5.

Az Igazságügyi Minisztérium által közigazgatási egyeztetésre bocsátott, és az Országgyűlés elé 2016. május 3-án benyújtott törvényjavaslat javaslatot tesz a Ptk. zálogjogi és értékpapírokra vonatkozó szabályainak átfogó módosítására. A tervezett szabályokat vizsgálva arra a következtetésre jutunk, hogy a szabályok dogmatikailag elhibázottak, így a szabályozás nem éri el a kitűzött célt - legalábbis ott, ahol ez a cél a törvényjavaslatból megállapítható.

1. Bevezetés

[1] Az Igazságügyi Minisztérium 2016. április 4-én egyhetes közigazgatási egyeztetésre bocsátotta a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) módosításának tervezetét. A tervezet a zálogjog és az értékpapírjog mellett jelentősen módosítani kívánta a Ptk. jogi személyekre vonatkozó szabályait, a faktoring és a pénzügyi lízingszerződés és a számlaszerződések szabályait. Az Igazságügyi Minisztérium végül egy jelentősen lerövidített módosításra vonatkozó javaslatot nyújtott be az Országgyűlés elé [T/10528-as számú törvényjavaslat (a továbbiakban: Törvényjavaslat)]. Az elmúlt hónapokban vita folyt azzal kapcsolatban, hogy helyes-e két évvel a Ptk. hatálybalépése után módosítani a Ptk.-t. Az alábbiakban ezen az izgalmas kérdésen átlépve azt vizsgáljuk, hogy jó-e a Törvényjavaslat. A vizsgálat során arra keresünk választ, hogy a Törvényjavaslatban érintett kérdések valóban indokoltak-e módosítást, és ha igen, akkor a Törvényjavaslat megoldása kezeli-e a Ptk. által okozott problémát.

2. Zálogjog

2.1. A Ptk. zálogjogi szabályai módosításának szükségességéről általában

[2] A Ptk. tervezett módosításának tézisei (a továbbiakban: Tézisek) szerint elengedhetetlen, hogy a Ptk. újra bevezesse az önálló zálogjogot, mivel a hitelintézetek forint lejárati összhangjának szabályozásáról szóló 20/2015. (VI. 29.) MNB rendelet (a továbbiakban: MNB rendelet) és a hitelintézetekre és befektetési vállalkozásokra vonatkozó prudenciális követelményekről szóló 575/2013/EU rendelet (a továbbiakban: CRR Rendelet) egyaránt ezt követeli meg. A Tézisek ezen túlmenően hivatkozott arra, hogy a Ptk. zálogjogi szabályainak módosítását szorgalmazta az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (a továbbiakban: EBRD) és az MNB 2015. február 23-án közzétett jelentése is.

[3] Csizmazia Norbert a Magyar Jogászegylet nyilvános vitaülésén meggyőzően mutatta be ezen hivatkozások megalapozatlanságát: se az MNB rendelet, se a CRR Rendelet nem igényli az önálló zálogjog bevezetését, az EBRD pedig csupán a hitelbiztosítéki nyilvántartásból való törlés egy, a szabályozás lényegét nem érintő rendelkezésének a felülvizsgálatát javasolta.

2.2. Az önálló zálogjog szabályozásának alapdilemmája: a fidúcia

[4] A Ptk. előkészítése során élénk vita folyt azzal a kérdéssel kapcsolatban, hogy fiduciárius biztosíték-e az önálló zálogjog. A kérdés nem csupán azért bírt jelentőséggel, mert ez is hozzájárult ahhoz, hogy a fidúciatilalom mellett az önálló zálogjog Ptk.-ban való szabályozására nem került sor. A kérdés azért is releváns, mert ez határozza meg az önálló zálogjog szabályozása esetén azokat a kérdéseket, amelyeket a jogalkotónak rendeznie kell.

[5] Bodzási Balázs a 2006-os vitatervezetről írt cikkében kifejtette, hogy az új Ptk. tervezete tévesen minősíti fiduciárius biztosítéknak az önálló zálogjogot, mivel „a) a jogosult nem szerez tulajdont, illetve teljes körű rendelkezési jogot a vagyontárgy felett; b) érvényesülnek az adós-hitelező-többi hitelező érdekeinek kiegyenlítését célzó zálogjogi szabályok, illetve a nyilvánosság elve, amelyeket a fiduciárius jogügyletek megkerülnek;c) „a jogi helyzet megkettőződése” csak a törvényi járulékosság hiányából adódó lehetőség, de nem szükségszerű ismérv, amely ellen az ilyen típusú zálogjogot hosszabb ideje ismerő és alkalmazó jogrendszerek hatékony védelmi mechanizmusokat alakítottak ki.”

[6] Csizmazia Norbert és Gárdos István tanulmányukban rámutattak ezen okfejtés tévességére. Bodzási első érvével kapcsolatban kifejtették, hogy ugyan az önálló zálogjog esetében valóban nem tulajdonjog szolgál biztosítékul, azonban az „önálló zálogjog dologi jogi tartalma, a járulékosság hiánya miatt, akárcsak a tulajdonátruházás esetén, több jogot biztosít a zálogjogosult számára, mint amit a biztosítéki cél megkövetel.” Bodzási második érvével kapcsolatban rámutattak, hogy az a tény, hogy az adós védelmét szerződéses úton kell megteremteni, épp a fiduciárius jelleg fennálltát támasztja alá, hiszen „[é]ppen azért merül fel a zálogjogon kívülálló adósvédelmi szabályok szükségessége, mert önmagában az önálló zálogjog ezeket nem biztosítja. Azok a »hatékony védelmi mechanizmusok«, amelyekre Bodzási visszatérően utal, mind a dologi jogon kívül álló, sőt azzal szembenálló, azt felülíró eszközök. A biztosítéki szerződésnek a Bodzási által leírt korrigáló szerepe a fiduciárius helyzet fennállásának következménye és ékes bizonyítéka.” Végül a harmadik érvvel kapcsolatban rámutatnak, hogy a jogi helyzet megkettőződése kétségtelenül fennáll, hiszen „az adós egyrészt személyes kötelezettként tartozik az adósságát leróni, másrészt pedig dologi kötelezettként köteles tűrni azt, hogy a jogosult a zálogtárgyból kielégítést keressen, mégpedig, a zálogjog önállóságából fakadóan, függetlenül attól, hogy a személyes adósság fennáll-e.”

[7] A szabályozási alapdilemma mára nem vitatott. Az önálló zálogjog jogosultja a zálogjog önállóságából fakadóan erősebb pozícióba jut: a biztosított követelés alakulásától függően kielégítést kereshet a zálogjogosult a zálogtárgyból, továbbá nincs akadálya annak, hogy a zálogjogosult és az alapjogviszony jogosultja egyaránt érvényesítse az igényét, így kétszeres teljesítésnek téve ki a kötelezettet. Ahogy arra Bodzási a tanulmányában is utal, a Tézisek vitája során is rendre elhangzott, hogy az önálló zálogjog önállóságából fakadó kockázatok megfelelő szabályozással kezelhetőek. A Törvényjavaslat erre tesz kísérletet, amikor bevezeti a biztosítéki megállapodást. Az alábbiakban e szabályokat elemezzük.

2.3. Kodifikációs előzmények

[8] A vizsgálat előtt azonban indokolt áttekinteni a szabályozási előzményeket.

[9] A 2009. évi CXX. törvény - a Szakértői Javaslattól eltérően - tartalmazott szabályt az önálló zálogjogra. A 2009. évi CXX. törvény 4:164. § (1) bekezdése rögzítette az önálló zálogjog fogalmát. E szerint ingatlanon jelzálogjog úgy is alapítható, hogy az az ingatlant a biztosított követelés fennállásától függetlenül terhelje. A 4:165. § lett volna hivatott az önálló zálogjog járulékosságának hiányából fakadó kockázatokat kezelni. E § az alábbi három bekezdést tartalmazta:

„(1) A zálogjogosult az ingatlanból kizárólag a biztosítéki szerződés feltételei szerint kereshet kielégítést. A biztosítéki szerződés csak akkor érvényes, ha azt közokiratba vagy ügyvéd (jogtanácsos) által ellenjegyzett magánokiratba foglalták.

(2) A biztosítéki szerződés különösen az önálló zálogjog alapításának célját, a felmondás gyakorlásának módját és a felmondási időt, az önálló zálogjogból való kielégítés mértékét, valamint a zálogkötelezettet megillető jogok gyakorlásának feltételeit tartalmazza.

(3) A zálogkötelezett az önálló zálogjog mindenkori jogosultjával szemben hivatkozhat azokra a kifogásokra, amelyek őt a biztosítéki szerződés alapján megilletik.”

[10] Azt követően, hogy 2010-ben a Kormány ismét a Vékás Lajos vezette Szerkesztőbizottságot kérte fel a Ptk.-tervezet elkészítésére, a Szerkesztőbizottságmegvizsgálta a 2009. évi CXX. törvény szabályait, és úgy találta, hogy az önálló zálogjog akkor szabályozható, ha az adósvédelem e szabályozás alapján megfelelően biztosítható. A 2009. évi CXX. törvény biztosítéki szerződésére vonatkozó rendelkezéseket azonban nem tartotta kielégítőnek. A szabályozással kapcsolatban az alábbi főbb problémák fogalmazódtak meg:

a) Tekintettel arra, hogy a zálogjog jövőbeli követelés biztosítására is alapítható, mi a tartalma annak a rendelkezésnek, amely szerint az önálló zálogjog az ingatlant a biztosított követelés fennállásától függetlenül terheli?

b) Mi a biztosítéki szerződés szerepe a zálogjog létrejöttében és fennálltában? A zálogjog létrejöttéhez annak megalapítása és az szükséges, hogy a zálogkötelezett rendelkezési jogot szerezzen a zálogjog tárgyán. Hogyan illeszkedik ebbe a folyamatba a biztosítéki szerződés? Ennek hiányában nem jön létre a zálogjog?

c) Az előző kérdéshez kapcsolódóan: eltér-e és ha igen, miben a biztosítéki szerződés a zálogszerződéstől?

d) Mi a biztosítéki szerződés tartalma (kötelmi vagy dologi szerződés-e)?

e) Végül pedig, ha az önálló zálogjog biztosítékul szolgál és az adós védelmét a biztosítéki szerződés garantálja, azaz az adós nem kerülhet kedvezőtlenebb helyzetbe, mintha az eredeti zálogjogosult érvényesítené a zálogjogát, akkor valójában mi értelme van az önálló zálogjog biztosított követelés nélkül történő átruházásának? Mit kezdhet az önálló zálogjog jogosultja az önálló zálogjoggal a biztosított követelés nélkül?

[11] Az önálló zálogjog Ptk.-ból való elhagyásáról azért született döntés, mert ezen kérdésekre a kodifikáció során nem érkezett megnyugtató válasz. A Szerkesztőbizottság azonban nem kívánta szükségtelenül átalakítani a jelzálogbanki refinanszírozási gyakorlatot. Ezért - ahogy azt a Ptk. zálogjogi szabályainak a felülvizsgálatáról rendezett vitán Landgraf Erik hozzászólásában elmondta - a különvált zálogjog jogintézményének megteremtésére a jelzálogpiaci szereplőkkel egyeztetve került sor, a megoldást a piaci szereplők is olyannak ítélték, amely a jelzálogbanki refinanszírozáshoz szükséges követelményeknek eleget tesz.

[12] A Törvényjavaslat - a 2009. évi CXX. törvény megoldásával azonos módon - a biztosítéki szerződésben látja azt az eszközt, amely alkalmas a zálogjog önállóságából fakadó problémák kezelésére, többek között azáltal, hogy a zálogkötelezett a biztosítéki szerződésben rögzített kifogásokat felhozhatja az önálló zálogjog jogosultjával szemben. Ahhoz, hogy lássuk, hogy ez a célkitűzés teljesül-e, megvizsgáljuk, hogy a biztosítéki szerződés dologi vagy kötelmi jogi jogintézmény-e, annak mi a tartalma, és mi a szerepe a zálogjog létrejöttében, végül megkíséreljük értelmezni a kifogások felhozhatóságának jogát.

2.4. Dologi vagy kötelmi jogi jogintézmény-e a biztosítéki szerződés?

[13] A Ptk.-val szemben többen felhozták azt a kritikát, hogy a zálogszerződés szabályait nem megfelelő helyen helyezte el. Ez az érv azonban álláspontunk szerint téves: a zálogszerződés jellegénél fogva eltér a biztosítéki szerződésektől. A zálogszerződés ugyanis - a kezességtől és a garanciától eltérően - dologi megállapodás, amely - a bejegyzéssel, illetve birtokátruházással együtt - közvetlenül kiváltja a dologi jogi hatást, a zálogjog megalapítását. A zálogjog alapításának jogcíméül tehát nem a zálogszerződés, hanem az a szerződés szolgál, amelyből a zálogjog alapításának a kötelezettsége fakad. A zálogszerződés szabályai elsődlegesen a zálogjog mint mindenkivel szemben hatályos korlátolt dologi jog tartalmát határozzák meg, ezért e szabályoktól nincs helye eltérésnek. A felek a szerződési szabadság elvénél fogva csupán arra jogosultak, hogy a belső jogviszonyukat szabályozzák, valamint a törvény zálogjogi szabályait cizellálják.

[14] A Törvényjavaslat e szabályok között nevesíti új szerződésként a biztosítéki szerződést. Már e szerződés elnevezése is problematikus, hiszen a Ptk. Hatodik Könyvének XXII. Címe is a Biztosítéki szerződések címet viseli. Ez a névazonosság ezért azonnal felveti azt a kérdést, hogy az újonnan bevezetendő biztosítéki szerződés miként viszonyul a már korábban is kodifikált biztosítéki szerződésekhez. E kérdés megválaszolását nehezíti az a körülmény, hogy míg a korábbi biztosítéki szerződések egyértelműen kötelmi jellegűek, az új biztosítéki szerződés a Dologi Jogi Könyvben kerül elhelyezésre. A másik, a Törvényjavaslat alapján nehezen megválaszolható rendszertani kérdés, hogy a biztosítéki szerződés miként viszonyul a zálogszerződéshez. Járulékos zálogjog esetében a zálogszerződés tartalmazza a biztosított követelés megjelölését, és a törvény kimondja, hogy a zálogjogból fakadó kielégítési jog a biztosított követelés teljesítésének elmulasztása esetén nyílik meg [Ptk. 5:126. § (1) bek.]. A Törvényjavaslat szerint önálló zálogjog esetén a zálogszerződés nem tartalmazza a biztosított követelést, viszont tartalmazza ezt a biztosítéki szerződés, hiszen „a szabályozás éppen azt tekinti tipikus esetnek, amikor valamely jogviszonyból származó (már fennálló vagy a jövőben keletkező) követelés biztosítékaként […] kerül sor az önálló zálogjog alapítására.” A kielégítési jog megnyílásának és gyakorlása feltételeinek meghatározása szintén a biztosítéki szerződés tárgya. Arról van tehát szó, hogy a zálogszerződés, illetve az annak alapján megalapuló zálogjog szabályainak egy része átkerül a biztosítéki szerződésbe? Mi ennek a célja, miként hat ez ki a zálogszerződés és a biztosítéki szerződés jellegére? Az alábbiakban e kérdésekre igyekszünk választ adni, illetve megmutatni, hogy a Törvényjavaslat alapján e kérdésekre megnyugtató válasz nem adható.

[15] A Törvényjavaslat a biztosítéki szerződésnek csupán - ahogy arra az indokolás utal - a minimális tartalmát határozza meg. Talán pontosabb lenne azonban az a megfogalmazás, hogy a Törvényjavaslat előírja, hogy a biztosítéki szerződésben milyen kérdéseket kell rendezni, hiszen e kérdések tekintetében semmilyen tartalmi szabályt nem határoz meg, a felek számára teljesen szabad kezet ad e kérdések rendezésére. Ez egy alapvető eltérés a zálogjogi és általában a dologi jogi szabályozás jellegétől, amely tipikusan eltérést nem engedő szabályokkal határozza meg az egyes dologi jogok tartalmát. A Törvényjavaslat alapján az önálló zálogjoggal egy olyan dologi jog születik, amelynek lényeges tartalmi elemeit a törvény nem határozza meg, hanem a felek megállapodására hagyja. Teszi ezt annak ellenére, hogy a biztosítéki szerződés az önálló zálogjog lényeges tartalmi elemeit határozza meg, azaz az abban foglaltak hatálya - különösen a zálogkötelezett kifogásolási joga alapján, de ettől függetlenül is - harmadik személyekre kiterjed. Ahogy arra az alábbiakban a felmondási jog kapcsán rámutatunk, a Törvényjavaslat ráadásul egymásnak ellentmondó rendelkezéseket tartalmaz az eltérő szabályozás lehetőségével kapcsolatban.

2.5. A biztosítéki szerződés tartalma

[16] A Törvényjavaslat 11. §-a a biztosítéki szerződés tartalmát a következőképp határozza meg: „A biztosítéki szerződésnek tartalmaznia kell az önálló zálogjog alapításának célját, a kielégítési jog megnyílásának feltételeit és terjedelmét, ha a kielégítési jog felmondással szűnik meg, úgy a felmondás gyakorlásának módját és a felmondási időt is.”

[17] A biztosítéki szerződésre vonatkozó szabályozás nem csak azért elhibázott, mert - ahogy arra az alábbiakban rámutatunk - nem határozza meg, hogy a biztosítéki szerződés milyen szerepet tölt be a zálogjog létrejöttében, de azért is, mert nem derül ki belőle, hogy mi a jogkövetkezménye annak, ha az itt felsoroltak közül egy vagy több kérdést a biztosítéki szerződés nem határoz meg. Felmerülhet, hogy a jogalkotói szándék arra irányult, hogy ennek hiányában a szerződés ne jöjjön létre vagy érvénytelen legyen. Ennek azonban ellentmond például, hogy az (5) bekezdés diszpozitív szabályként a felek számára felmondási jogot alapít, és hat hónapos felmondási időt rögzít, amiből az következik, hogy a felmondási jog és a felmondási idő meghatározásának elmaradása nem eredményezi a biztosítéki szerződés érvénytelenségét. Mi a helyzet a biztosítéki szerződés többi tartalmi elemével?

[18] A zálogszerződés és a biztosítéki szerződés kapcsolatának tisztázatlanságát mutatja a kielégítési jog megnyílásának feltételeire vonatkozó szabályozás is. Az 5:100. § (2) bekezdése szerint a zálogszerződés „azt a meghatározott összeget tartalmazza, amelynek erejéig a zálogtárgyból kielégítés kereshető”. Az 5:100. § (3) bekezdése szerint viszont a biztosítéki szerződésnek tartalmaznia kell a „kielégítési jog […] terjedelmét”. A Törvényjavaslat nem határozza meg, hogy mit ért a kielégítési jog terjedelmén. Vélhetően ez azt az összeget jelenti, amelynek erejéig a zálogtárgyból kielégítési jog kereshető. Ezt azonban a (2) bekezdés értelmében a zálogszerződés kötelezően meg kell, hogy határozza. A Törvényjavaslat alapján tehát nem világos, hogy a zálogszerződés és a biztosítéki szerződés elhatárolása hogyan lehetséges, melyikben mit kell szabályozni.

[19] A tisztánlátást nehezítik az önálló zálogjogra vonatkozó átmeneti rendelkezések. Ezek ugyanis biztosítják a zálogjogosult számára azt a jogot, hogy a különvált zálogjogot egyoldalú jognyilatkozattal átalakítsa önálló zálogjoggá. Ebben az esetben „[a]zt a jelzálogszerződést, amellyel az átalakítással érintett jelzálogjogot alapították, az átalakításos önálló zálogjogra vonatkozó biztosítéki szerződésnek is kell tekinteni”. E rendelkezés szerint tehát a különvált zálogjogok egyoldalú önálló zálogjoggá alakítása során biztosítéki szerződés nem jön létre, így nem lesz sem olyan szerződés, amely a zálogjogosultat megillető kifogás jogát meghatározná, sem pedig olyan, amely a kielégítési jog megnyílásának szabályait alkalmazná.

[20] A szabályozás pontatlanságát a felmondási jogra vonatkozó szabályok is jól mutatják. A (3) bekezdés szerint a felmondási jog szabályait akkor szükséges a biztosítéki szerződésben rendezni, ha a kielégítési jog felmondással nyílik meg. Ez a rendelkezés - a „ha a kielégítési jog felmondással nyílik meg” fordulatra tekintettel - kizárólag akkor bírhat tartalommal, ha elképzelhető olyan eset, amikor a kielégítési jog felmondással nem szüntethető meg. Az (5) bekezdés első mondata ezzel összhangban álló rendelkezést tartalmaz: „Ha a biztosítéki szerződés eltérően nem rendelkezik, a zálogjogosult kielégítése érdekében az önálló zálogjogot mind a zálogjogosult, mind a zálogkötelezett írásban felmondhatja.” Nem derül ki a Törvényjavaslatból, hogy a zálogkötelezett felmondási joga milyen esetekben lehet indokolt, és - indokolás hiányában - különösen az nem érthető, hogy a zálogkötelezett miért gyakorolna felmondási jogot „a zálogjogosult kielégítése érdekében”. Azonos szabályt tartalmaz a Törvényjavaslat 13. §-a is, amely a kielégítési jog megnyílásánál a felek eltérő megállapodása hiányában rendelkezik úgy, hogy az önálló zálogjog felmondással szűnik meg. Az (5) bekezdés második mondata azonban az előző rendelkezéseknek ellentmond: ha a felmondási jog kizárása semmis, akkor nem világos, hogy a (3) bekezdés miért beszél olyan esetről, amikor a kielégítési jog nem felmondással szűnik meg.

[21] A szerződés tartalmára vonatkozó szabályozás áttekintése után azt már csak zárójelben jegyezzük meg, hogy a Törvényjavaslat elmulasztja meghatározni, hogy a biztosítéki szerződés kik között jön létre:a zálogkötelezett és a zálogjogosult vagy a személyes kötelezett és a zálogjogosult között.

2.6. A biztosítéki szerződés szerepe a zálogjog létrejöttében

[22] A Törvényjavaslat indokolása látszólag egyértelmű választ ad arra a kérdésre, hogy mi a biztosítéki szerződés szerepe a zálogjog létrejöttében:„A biztosítéki szerződés az önálló zálogjog alapításának kötelező eleme, amelynek minimális tartalmát a törvény kötelezően meghatározza.” Sajnálatos módon ez az állítás tévesnek tűnik.

[23] A Ptk. tételesen meghatározza, hogy a zálogjog hogyan jön létre. Az 5:87. § szerint a zálogjog létrejöttéhez az szükséges, hogy a zálogjogosult és a zálogkötelezett megalapítsa a zálogjogot, és a zálogkötelezett rendelkezési joggal bírjon a zálogtárgy fölött. A zálogjog megalapításához pedig az 5:88. § szerint zálogszerződés és erre tekintettel a zálogjog megfelelő nyilvántartásba való bejegyzése, vagy a zálogtárgy birtokának a zálogjogosult részére történő átruházása szükséges.

[24] A Törvényjavaslat szerint a biztosítéki szerződés a zálogjog megalapításának kötelező eleme. A megalapítás szabályát azonban a Törvényjavaslat nem kívánja módosítani, így - mivel a biztosítéki szerződés a zálogszerződéstől eltérő szerződés - a zálogjog megalapításának biztosan nem válik kötelező elemévé a biztosítéki szerződés. Álláspontunk szerint az önálló zálogjog is létrejön, ha azt a Ptk. 5:87-5:88. §-aival összhangban létrehozzák, a biztosítéki szerződés megkötése vagy annak elmaradása az önálló zálogjog létrejöttét nem érinti.

[25] A Törvényjavaslat indokolása szerint a biztosítéki szerződés nélkül „az önálló zálogjog alapítása lehetetlen szolgáltatásra irányulna, hiszen a zálogjog lényege éppen a zálogtárgyból való kielégítés kereshetőségében áll.” Az indokolásban foglaltak azonban figyelmen kívül hagyják mind a zálogszerződés dologi jogi természetét, mind pedig a lehetetlen szolgáltatásra irányuló szerződések lényegét. A lehetetlen szolgáltatás fogalma kizárólag a kötelezettséget keletkeztető, jogcímet megalapító kötelmi szerződésekkel kapcsolatban használható, a zálogszerződés azonban, amint erre fentebb is utaltunk, alapvetően nem kötelemkeletkeztető, hanem zálogjogot alapító dologi szerződés (a zálogszerződésből pusztán a birtokátruházásra, illetve bejegyzésre irányuló technikai jellegű kötelezettség fakad). A szerződés akkor irányul lehetetlen szolgáltatásra, ha „a szerződésben kikötött szolgáltatás véghezvitele nem lehetséges”. Az önálló zálogjog azonban a biztosítéki szerződés hiányában kétségtelenül véghez vihető. Ezt világosan alátámasztja, hogy a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: 1959-es Ptk.) önálló zálogjogi szerződései is véghez vihetőek voltak, a felek külön megállapodása hiányában is. Épp ez a dologi jogi és a kötelmi jogi szabályozás nehézsége: a kötelmi jogi korlátozástól függetlenül, dologi jogi értelemben a zálogkötelezett tűrési kötelezettségét az önálló zálogjogot alapító zálogszerződés határozza meg. A Törvényjavaslat tehát tévesen állítja, hogy biztosítéki szerződés hiányában az önálló zálogjog lehetetlen szolgáltatásra irányul.

2.7. Az önálló zálogjog járulékossága

[26] Az önálló zálogjogra vonatkozó szabályozás legmeglepőbb rendelkezését a (6) bekezdés rögzíti, amely szerint „A zálogkötelezett az önálló zálogjog mindenkori jogosultjával szemben hivatkozhat azokra a kifogásokra és beszámíthatja azokat az ellenköveteléseket, amelyek őt a biztosítéki szerződés alapján megilletik”. A Törvényjavaslat indokolása szerint e rendelkezés biztosítja, hogy „a zálogkötelezett nem marad védtelen az önálló zálogjog mindenkori jogosultjával szemben, nincs tehát kitéve - egyebek között - a kétszeres fizetés kockázatának sem.”

[27] Az önálló zálogjogra vonatkozó szabályozásnak kétségtelenül az jelenti az alapvető problémáját, hogy a járulékosság hiánya miatt nehéz azt biztosítani, hogy a zálogkötelezettet ne terhelje a zálogjogból való kielégítés tűrése, ha a biztosított követelést annak kötelezettje teljesítette, és fordítva, a zálogjogból való kielégítés mellett a kötelezettet ne terhelje a biztosított követelés teljesítésének kötelezettsége. A Törvényjavaslat erre kíván megoldást adni a biztosítéki szerződésen alapuló kifogás lehetőségével, azaz az önálló zálogjog önállóságának korlátozásával.

[28] A Törvényjavaslat e szabálya hasonló a kezesség Ptk.-beli szabályához: a kezes kötelezettsége ahhoz a kötelezettséghez igazodik, amelyért biztosítékot vállalt, a kezes a jogosult követelésébe beszámíthatja a saját és a kötelezett ellenköveteléseit, és érvényesítheti az őt saját személyében megillető kifogásokon túl azokat a kifogásokat is, amelyeket a kötelezett érvényesíthet a jogosulttal szemben. A kezesség körében ezt definiálja a Ptk. járulékosságként.Látszólag tehát e rendelkezéssel a Törvényjavaslat megteremtette a járulékos önálló zálogjogot. Az alábbiakban azt vizsgáljuk, hogy ezen unikális megoldásra vonatkozó szabályok biztosítják-e azt az indokolásban megfogalmazott célt, hogy a kétszeres kielégítés elkerülhetővé váljon.

[29] A Törvényjavaslat semmilyen szabályt nem tartalmaz arra, hogy az önálló zálogjogból való kielégítés a biztosított követelés megszűnését eredményezi-e. A zálogjog járulékosságának hiányából logikusan fakad, hogy a zálogjogból való kielégítés nem jelenti egyúttal a biztosított követelés megszűnését. Ennek megfelelően, a (6) bekezdés csak az önálló zálogjog jogosultjával szemben teszi lehetővé a biztosítéki szerződés szerinti kifogásokra való hivatkozást, azt azonban nem biztosítja, hogy a biztosított követelés kötelezettje hivatkozhasson az alapjogviszonyban arra, hogy az önálló zálogjogból való kielégítéssel az alapkötelezettség is megszűnt. A különvált zálogjog előnye ezen a ponton világos: a különvált zálogjogból való kielégítés a biztosított követelés megszűnését eredményezi.

[30] Ha mindezen problémákat orvosolja a jogalkotó, és olyan szabályozást hoz létre, amely mindkét irányban biztosítja a járulékosságot, akkor felmerül egy gyakorlati probléma. A szabályozás célja a Törvényjavaslat szerint az volt, hogy a CRR Rendelet kedvező kitettségszámítási és az MNB rendelet kedvező jelzáloghitel-finanszírozás megfelelésimutató-számítási szabályai érvényesülhessenek. Azt gondoljuk, hogy nincs olyan indok, amely az így definiált járulékos önálló zálogjog kedvezőbb szabályok szerinti figyelembevételét indokolná. A CRR Rendelet kifejezetten a „nem járulékos, önálló zálogjog”-ra („non-accessory independent mortgage lien”) tartalmaz kedvezőbb szabályt. Kétséges, hogy a fentiek szerinti járulékos zálogjogot megilletné-e a kedvezőbb kitettségszámítási kedvezmény.

2.8. Összegzés

[31] A Törvényjavaslat célja, hogy a különvált zálogjog helyére visszavezesse az önálló zálogjogot, oly módon, hogy kiküszöbölje annak a jogalkotó által is elismert szabályozási hiányosságait. Úgy tűnik azonban, hogy sem a biztosítéki szerződés, sem az önálló zálogjog járulékosítása a biztosítéki szerződésben rögzített kifogásokra való hivatkozás által nem éri el ezt a célt. A Törvényjavaslatban foglalt megoldás nem tudja biztosítani azt a célt, hogy „az önálló zálogjog kötelezettje nem kerülhet hátrányosabb helyzetbe, mint a járulékos zálogjog kötelezettje.” A biztosítéki megállapodás létrejöttétől és az abban foglaltaktól függ, hogy a zálogkötelezett mely kifogásokra hivatkozhat a zálogjogosulttal szemben, és a Törvényjavaslat semmilyen szabályt nem teremt annak biztosítására, hogy az önálló zálogjogból való kielégítést követően a jogosult a kötelezettől ne követelhessen teljesítést az alapjogviszony alapján.

3. Fidúciatilalom

[32] A Törvényjavaslat javaslatot tesz a fidúciatilalomra vonatkozó szabály (Ptk. 6:99. §) átalakítására: a módosítás szerint a tilalom kizárólag azt a kikötést szankcionálná semmisséggel, amelyben fogyasztó vállalja a vele szembeni pénzkövetelés biztosítása céljából tulajdonjog, más jog vagy követelés átruházását.

[33] Csizmazia Norbert tanulmányában részletes áttekintését adta a fidúciatilalom bevezetése okának, a Ptk. 6:99. §-a indokainak. Ezek megismétlése helyett az alábbiakban csupán két kérdésre kívánunk rámutatni.

[34] A Törvényjavaslat indokolása szerint a fidúciatilalom „változatlan formában történő fenntartása sem jogpolitikai, sem gazdasági szempontból nem indokolt.” A Törvényjavaslat ezen állítása azonban a legcsekélyebb alátámasztást is nélkülözi, abból nem derül ki, hogy a szabály eredeti formában való fenntartása miért ne lenne indokolt, ahogy az sem, hogy mi indokolja a rendelkezés fogyasztókra való korlátozását. A fidúciatilalom nem elsősorban fogyasztóvédelmi rendelkezés, annak célja az adós és az adós többi hitelezőjének a védelme, valamint a jogbiztonság megteremtése is.

[35] A változtatás azonban ettől függetlenül is téves. A Ptk. a fogyasztófogalmat természetes személyekre szűkítette. Nincs azonban olyan jogpolitikai vagy gazdaságpolitikai indok, amely azt indokolná, hogy a védelem csak természetes személyeket illessen meg, ugyanezen védelemre jogosultak a pénzügyi intézményeken kívüli jogi személyek is. Ha igaz az, hogy fogyasztók esetén nem indokolt azt lehetővé tenni, hogy a hitelező fiduciárius biztosíték útján kerüljön erősebb pozícióba, mint amit a zálogjog biztosítana számára, akkor ez ugyanúgy megengedhetetlen nem természetes személy adósok esetén is.

4. Értékpapírjog

[36] A Tézisek nem tett javaslatot a Ptk. értékpapírjogi részének módosítására. Meglepetést okozott ezért, hogy a Törvényjavaslat átfogóan módosítja a Ptk. értékpapírjogi szabályait. Ezen változtatásoknak azonban a Törvényjavaslat semmilyen indokát nem adja, és a Tézisek vitái során sem merült fel olyan szempont, amely az átfogó felülvizsgálatot szükségessé tenné.

[37] A Törvényjavaslat e körben jelentős részben egyszerűen ízlésbeli változásokat javasol. Vékás Lajos Ptk.-módosítást ellenző nyílt levelére válaszként a minisztérium arra hivatkozott, hogy a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Jat.) 21. §-a alapján a Ptk. felülvizsgálata nem csak joga, de kötelezettsége is a minisztériumnak. A Jat. hivatkozott rendelkezése szerint a miniszter folyamatosan figyelemmel kíséri a feladatkörébe tartozó jogszabályok hatályosulását, és szükség szerint lefolytatja a jogszabályok utólagos hatásvizsgálatát. Az utólagos hatásvizsgálat során a miniszter feladata, hogy összevesse a szabályozás megalkotása idején várt hatásokat a tényleges hatásokkal. Az értékpapírjogi szabályok módosításánál egyértelműen megállapítható, hogy a módosításnak semmilyen indoka nincs, ahogy azt az indokolásban található megfogalmazások (pl. „a korábbi személyes viszony kifejezés helyett a jogviszony kifejezést vezeti be”) is kifejezik.

[38] Bár a jelen tanulmány bevezetőjében a vizsgálatunkat arra szűkítettük, hogy a javasolt módosítások megfelelőek-e, szükségesnek tartjuk annak kifejezésre juttatását, hogy a Törvényjavaslat értékpapírjogi fejezetét elfogadhatatlannak tartjuk. Két évvel a Ptk. hatálybalépését követően, bármiféle értelmezési probléma vagy hiba észlelése hiányában nincs indoka egy ilyen átfogó módosításnak.

[39] Emellett a változtatásokat jelentős részben tévesnek is tartjuk. A Ptk. értékpapírjogi részének elengedhetetlen feladata, hogy az értékpapír-forgalom jelentős részét képező dematerializált értékpapírokra vonatkozó alapvető szabályozást rögzítse. A Törvényjavaslat komoly hibájának tartjuk e körben, hogy a dematerializált értékpapírra vonatkozó szabályokat technikai jellegű szabályoknak minősíti, és ezért azokat elhagyni tervezi a kódexből.

[40] Ugyancsak elhibázottnak tartjuk az értékpapír fogalmának átalakítását. A Törvényjavaslat úgy definiálná az értékpapírt, mint „amely a benne foglalt jogot úgy testesíti meg, hogy azt a jogot gyakorolni, arról rendelkezni csak az értékpapír által, annak birtokában lehet.” A Törvényjavaslat két lényeges ponton változtat a Ptk. 6:565. §-án e körben anélkül, hogy a változtatás indokára akárcsak utalna.

[41] Az egyik változás, hogy a jogalkotó elhagyná az értékpapír fogalmából azt, hogy az egyoldalú kötelezettségvállalás. Az értékpapírjog ezen jellemzője evidencia, azt az 1959-es Ptk. 338/A. § (1) bekezdése is rögzítette. E nélkül az értékpapírok fogalma értelmezhetetlen.

[42] A másik változás, hogy a Törvényjavaslat elhagyná a Ptk. kibocsátásra vonatkozó új szabályát. A Ptk. 6:565. § (2) bekezdése szerint „Aki a kötelezettségvállalását tartalmazó értékpapírt a kötelezettség vállalásának céljával más birtokába adja, vagy intézkedik annak érdekében, hogy a dematerializált értékpapír a jogosult értékpapírszámláján nyilvántartásba vételre kerüljön, az értékpapír tartalma szerint válik kötelezetté az értékpapír által jogosultként igazolt személlyel szemben.” A Ptk. ezen szabálya azt a régi vitát kívánta eldönteni, hogy az értékpapír mikor, mi által jön létre. Ahogy Kisfaludi András rámutatott: „Azzal, hogy a normaszöveg az értékpapír kibocsátására utal a jog keletkezésével kapcsolatban, egyértelművé teszi, hogy az értékpapírban foglalt jog nem az alapjogviszony keletkezésével, de még csak nem is az értékpapír kiállításával keletkezik, hanem szükséges az értékpapírnak a kötelezett általi kibocsátása is. A kibocsátás az értékpapír szerinti kötelezettnek az a tudatos magatartása, amellyel az értékpapírt az abban foglalt tartalom szerinti kötelezettségvállalás céljával először birtokba adja, és ezzel tudomásul veszi, hogy aki a forgalomban megszerzi a papírt, azzal szemben a papír tartalma szerint köteles lesz helytállni.” Bár nincs tudomásunk arról, hogy a Ptk. új szabályát a jogirodalom vagy a piac hibásnak tartotta volna, a jogalkotó természetesen dönthet úgy, hogy a fenti elméleti vita eldöntésére más megoldást tart helyesnek. Azonban a rendelkezés puszta hatályon kívül helyezése nem érthető, hiszen ezáltal továbbra sem lesz arra vonatkozó rendelkezés a jogrendszerben, hogy az értékpapír mikor jön létre.